Erdei bükk.
Erdei bükk.
Fagus sylvatica L. – (Bikkfa. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) – 60. t. 1. k. Fa. 25–35 m. Törzse hengeres, sima kérgű; koronája gömbölyű, sűrű; levelei kerülékesek, épek vagy kevéssé fogasok; fiatalon selymesek, később kopaszok és fénylők, bőrneműek. Gömbölyű porzós barkái hosszú kocsányokon csüngenek. Termő barkája csaknem ugyanolyan nagy; felfelé álló; kemény, tüskés kupacsa 4-felé válva nyílik. Makkja kemény, háromoldalú. Hazánkban terjedelmes erdőket alkot, kivált a magasabb hegyvidéken. 5.
Fája értékes (butor-, szerszám-, tüzelőfa). Makkját szeretik a sertések; olajat is ütnek belőle.
Sötét bíbor-barna levelű fajtáját (vérbükk, Fagus purpurea Hort.) parkokba ültetik.
