Kalandozások
Kalandozások
A honfoglaló magyarság találkozása Európával nem volt zökkenőmentes. A kalandozásoknak nevezett katonai akciók kifejezett zsákmányszerző hadjáratok voltak, még akkor is, ha az egyik fél politikai ellenfelének a megtámadására bérelte fel a magyar seregeket. A kalandozások nem a magyar nép életformáját jelentették, hiszen a hadjáratokban nem a félnomád állattartó és földművelő köznép vett részt, hanem a főemberek és katonai kíséretük.
Minden jel arra mutat, hogy a magyar hadvezetés döntéseit központilag hozta meg, a vezérekkel való tanácskozás után. A magyar seregekben szigorú fegyelem uralkodott, a megtámadott ország területét egy vagy két hadoszlopban közelítették meg, ott viszont apróbb csapatokra szakadva dúlták meg a városokat. A magyar seregek Németországba, Itáliába, Franciaországba, sőt 942-ben spanyol földre is eljutottak. A kezdeti sikereknek legfőbb oka az ellenfél gyengesége volt. A Karoling Birodalom utódállamai nem tudtak komoly ellenállást kifejteni. Attól kezdve viszont, amikor szervezett erő lépett fel ellenük, egyre több vereségben volt részük a kalandozó seregeknek. 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál vallottak kudarcot. A nyugati hadjáratok a két vereséggel lezárultak, de kelet felé sem tudták sokáig folytatni a rablásokat. 970-ben egy Bizánc elleni koalícióban Arkadiapolisznál vesztesként hagyták el a csatamezőt. A kalandozások korszaka ezzel lezárult.
A honfoglaló magyarság szempontjából pedig az volt a kérdés, hogy a Kárpát-medencét korábban lakó népekhez hasonlóan felmorzsolódnak, s örökre eltűnnek, vagy sikerül csatlakozniuk Európa államrendszeréhez.
A politikai koncepcióváltás képviselője Árpád dédunokája, Géza volt. Feleségül vette az erdélyi gyula keresztény leányát, Saroltot, s fejedelemként felismerte, hogy népe két nagyhatalom szorításába került. Ezért küldte el 973-ban tizenkét főúrból álló követségét Quedlinburgba, ahol térítőket kért a császártól. Géza minden bizonnyal már mint megkeresztelkedett fejedelem tette ezt, mert jól tudta, a békének és a megmaradásnak egy ára van: a kereszténység felvétele. A hűbéri függésben lévő cseh, lengyel és dán uralkodókkal ellentétben, Géza személyesen nem vett részt a tárgyaláson, ezzel is demonstrálva, hogy Magyarország a keresztény Európa része kíván lenni, de függetlenül más hatalmaktól.
A fejedelem a quedlinburgi találkozó után békére törekedett szomszédaival, s öregkorára a mindvégig terhes bajor-magyar viszonyt is sikerült rendeznie.
