Társadalmi változások
Társadalmi változások
A Jagelló-korban mélyreható társadalmi változásoknak lehetünk tanúi. Egy 1498-ban hozott törvény értelmében meghatározták az önálló bandériumtartó főúri családok számát, ezek az állami adó felét visszakapták annak fejében, hogy katonáikat szükség esetén a török elleni harcokra a király rendelkezésére bocsátják. (Az állami adó fele többletjövedelemhez juttatta a bárókat, hiszen a katonákat nem kellett állandóan fegyverben tartani.) A rendelkezés a 40 leggazdagabb bárói családnak kedvezett, s ezután egyre nehezebben lehetett az arisztokrácia közé kerülni.
A bárók gazdasági alapját a föld jelentette, de ekkor a nagybirtok jövedelme már nem fedezte az arisztokrácia egyre növekvő luxusigényét, többletbevételt pedig csak az állami szolgálat jelentett számukra. Mivel a báróknak egyre több familiárisra volt szüksége, lassan átalakult a familiaritás intézménye is. Általánossá vált a rövid időre történő szolgálatvállalás, a nemesek egyre sűrűbben váltottak és kerestek új gazdát.
A nemességnek az a vagyonos része, amely kiszorult a bárók közül, mivel sem pénzzel, sem családi kapcsolatokkal nem tudta felvenni a versenyt az arisztokráciával, politikai úton szeretett volna visszakerülni a hatalomba. Ők adták a nemesi mozgalom vezetőit, az országgyűlések hangadóit.
Kialakult egy olyan nemesi réteg is, amely bekapcsolódott az árutermelésbe és a távolsági kereskedelembe. Sajnos ez még csak csírájában hasonlított az angol gentryre. A konkurenciát jelentő hasonló jobbágyi tevékenységet jogi úton, törvényekkel korlátozták, kizárva a piac szerepét.
Megnehezült a nemessé válás is. Eddig a nemes lány és jobbágyfiú házasságából született gyereket nemesnek tekintették, de ez a gyakorlat a Jagelló-kor végére megváltozott, hatályát vesztette. A mátyási adópolitika hatására a jobbágyság erősen polarizálódott. A leggazdagabbak kereskedelemmel, árutermeléssel foglalkoztak, városokba, mezővárosokba költöztek. Nem véletlen, hogy a Dózsa-féle parasztháború magja belőlük került ki, hiszen a nemesi árukereskedelmet pártoló törvények őket sújtották elsősorban. A jobbágyság nagyobb része elszegényedett, és töredéktelken dolgozva élt.
A jelentéktelen számú és csekély politikai erővel rendelkező városi polgárságnál is negatív gazdasági folyamatok indultak el. Ez elsősorban a céhek termelésének megszabásában, az árak meghatározásában és a mesterré válás megnehezítésében mutatkozott meg. A nyugat-európai olcsó tömegáruval szemben így próbálták a céhek termelőképességét megtartani.
