A felvilágosult abszolutizmus jegyében
A felvilágosult abszolutizmus jegyében
A modernizációs kísérletek és az abszolutisztikus módszerek tehát már Mária Terézia alatt egyszerre jelentkeztek, de a királynő a legalapvetőbb alkotmányos játékszabályokat nem sértette meg. Halálával a kompromisszumok kora véget ért. 1780-ban fia, társuralkodója, a német-római császár követte a magyar királyságban: II. József (1780-1790). Már jóval hatalomra kerülése előtt megfogalmazott programtöredékeiben sem hagyott kétséget afelől, hogy kemény kézzel át fogja alakítani birodalmát. A birtokait, így Magyarországot is többször bejárt császár minden elődjénél inkább tisztában volt Magyarország elmaradottságával. Közelről ismerte a Tessedik Sámuel által ábrázolt sanyarú paraszti sorsot. Az uralkodása alatt készült összeírásból is kitetszett az ország polgárosodásának szerény foka. A század eleje óta csaknem megduplázódott számú szabad királyi város (61) összes lakosa elfért volna a korabeli Londonban vagy Párizsban. A legnagyobbak lélekszáma is csak megközelítette, legfeljebb elérte a harmincezret. A szabad városok lakóinak száma alig haladta meg a mintegy 400 ezres nemesi társadalom létszámát. A kiváltságosok aránya – mintegy 4-5 százalék – egész Európában kimagaslott, csak Lengyelországban volt nagyobb. Tisztában volt a császár a közigazgatás – különösen a megye – nehézkességével, a bíráskodás lassúságával, a katolikus egyház túlzott előjogaival. Megpróbálta az országot egycsapásra, gyökeresen átalakítani.
A jelentős nem katolikus kisebbség által lakott Magyarországon kiemelkedő jelentőségű volt az 1781. októberi toleranciarendelete. A diszkriminatív Carolina Resolutio miatt a hivatali pályán alig képviseltethették addig magukat a nem katolikus felekezetekhez tartozók. A toleranciarendelet megszüntette az állampolgári jogok felekezeti szempontok alapján történő korlátozását. Szabadabbá – nem szabaddá! – tette továbbá az általa érintett kálvinista, lutheránus és görögkeleti hívek vallásgyakorlatát, megtiltotta, hogy katolikus püspökök ellenőrizzék a protestáns lelkészeket stb. Egy másik rendelet 1782 elején feloszlatta a hasznos munkát nem végző szerzetesrendek egy részét (később másokra is sor került). Később, szemináriumok felállításával, állami ellenőrzés alá került a papképzés. A fentieket megelőző csapás volt az egyházra az az 1781 nyári rendelet, amely kivette a katolikus egyház kezéből a cenzúrát.
A felvilágosodás szellemében fogant az 1785-ös jobbágyrendelet is, amely – jóllehet nem igazán a magyar viszonyokra volt szabva – biztosította a szabad költözködés jogát, védte a jobbágy birtokát, elő kívánta mozdítani az alapvető társadalmi osztály mobilitását.
Az uralkodó mögött sokan felsorakoztak a magyar szellemi elit képviselői közül. A császár és hívei – a jozefinisták – együttműködésének útjában azonban sok akadály tornyosult, s azokat többnyire a császár emelte. A jozefinisták többsége nemes, arisztokrata volt. II. Józsefnek pedig semmi érzéke nem volt a nemesi és az azokkal szorosan összefonódó alkotmányos értékek iránt. Felvilágosodás és alkotmányosság számára összeegyeztethetetlennek tetszett. Ennek megfelelően politizált. Hogy a magyar törvények ne kössék kezét, nem koronáztatta meg magát magyar királlyá (sem), sőt a koronát Bécsbe szállíttatta. Nemhogy vitázni, szóba állni sem volt hajlandó a rendi képviselet legfelső fórumával. Egyetlen országgyűlést sem hívott össze. Hogy a hivatali ügyintézést szakszerűsítse, megtámadta a magyar identitáshoz szervesen hozzátartozó latinnyelvűséget. 1784-ben elrendelte a német nyelv fokozatos, hivatali nyelvként történő bevezetését. 1785-ben csapást mért a gyűlölt megyerendszerre. A megyék fölé, élükön királyi biztosokkal, 10 adminisztratív kerületet rendelt (Erdélyben hármat). A nemesi alkotmány és a nemesi társadalom megtörésénék nagy tervébe illeszkedett a nemesi birtok felmérésének elrendelése és megadóztatásának szándéka.
Az alkotmány- és nemesellenes reformpolitika fokozatosan eltávolította a császártól magyar felvilágosult reformer – döntően nemesi származású – híveit. A külpolitikai sikertelenségek – a török elleni háború kudarcai – a távoli tartomány, Belgium lázadása mellett a magyar elégedetlenség is oka volt annak, hogy a beteg császár 1790-ben – három kivételével (tolerancia- és jobbágyrendelet, illetve a lelkészek helyzetének szabályozása) – visszavonta nagyszabású rendeleteit.
Festetics Pál, Mária Terézia bizalmas tanácsadója
