Muszlimok és keresztények

Teljes szövegű keresés

Muszlimok és keresztények
A magyarországi tartomány végvidék jellegéből következett, hogy a hódoltság 900 ezerre becsült összlakosságának mindössze 5,5%-ára tehető hódítók zöme katona volt, s életét 80-90 megerősített helyen élte. Muszlimok és keresztények kulturális érintkezésére is csak itt, e töröknek mondott, valójában inkább balkáni levegőt árasztó városokban kerülhetett sor, ahol a hódító törökök és a szolgálatukba állt délszlávok mellett magyarok, zsidók, latinnak nevezett raguzaiak és cigányok laktak.
E városoknak már messziről keleti jelleget kölcsönöztek a dzsámik égbe nyúló tornyai, azaz minaretjei. Az újonnan épített dzsámik közül mára már csak a szigetvári Szulejmán dzsámi, a pécsi Jakováli Hasszán pasa dzsámi és a Gázi Kászim pasa dzsámi maradt meg épségben. Emlékeztet hajdani szépségére az időközben katolikus templommá alakított szigetvári Ali pasa dzsámi is. Azokat a templomokat, amelyeket a hódítók nem alakítottak át dzsámivá, a megfogyatkozott katolikus és protestáns hívek továbbra is használhatták. Budán saját templomaikba járhattak az ortodox keresztények is, s a budai zsidóknak is három zsinagógájuk működött a 17. században.
A nagyobb magyarországi muszlim városokban iskolából is többféle volt. A muszlim gyerekek a betűvetést elemi iskoláikban, a mektebekben sajátíthatták el, magasabb ismereteket pedig a közép- és felsőfokú képzést nyújtó medreszékben szerezhettek. A 17. század második felében az előbbiből 165, az utóbbiból pedig 77 állott a tanulni vágyók rendelkezésére. Valamennyi közül kiemelkedett a bosnyák Szokollu Musztafa, budai pasa (1566-1578) által Budán építtetett medresze, amelynek könyvtárában a muszlim teológiai művek mellett az érdeklődők retorikai, lírai, földrajzi, csillagászati és zenei műveket éppúgy olvashattak, mint építészeti vagy orvosi munkákat. Budán kisebb-nagyobb megszakításokkal egy-két keresztény iskola is működött, de a komolyabb ismeretekre vágyó ifjaknak vagy a hódoltsági mezővárosok vagy a királyi Magyarország és Erdély híresebb iskoláiba kellett elzarándokolniuk.
Az őshonos lakosság számbeli túlsúlya, a magyar tartomány végvidék jellege, a hódítók elzártsága, valamint a vallási és kulturális különbségek nem engedték, hogy a török-balkáni kultúra mélyebben hasson a magyarra. Maradandóbb török hatás csak az étkezés, a díszítőművészet és a viseleti kultúra, valamint az ezzel összefüggő iparágak területén mutatható ki. Elterjedtek, s a mezővárosi viseletben még a 18. században is használatosak voltak egyes keleti ruhadarabok (salavárdi, kürdi stb.). A török és bosnyák tobakoknak, azaz tímároknak köszönhetően meghonosodott, s a 19. század végéig virágzott a cserszömörce levével történő bőrkikészítés, amellyel juh- és kecskebőrből igen finom minőségű szattyánt és kordovánt készítettek. Hasonlóan szegényes volt a nyugati kultúra hatása is. A törökök jószerivel csak a haditechnika területén lestek el egyet s mást eleinktől, s az itt harcoló nyugati katonáktól.

Török dervis
Á. G.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages