Az ország három részre szakad
Az ország három részre szakad
A mohácsi csatában elesett király helyére a nemzeti párt Szapolyai Jánost választotta uralkodójává (1526-1540). A nemesek azon maroknyi csoportja, amely az ország megoltalmazását a Habsburgoktól remélte, Habsburg Ferdinánd, osztrák herceget és cseh királyt – V. Károly, német-római császár és spanyol király testvéröccsét – ültette a magyar trónra (1526-1564). Mivel Ferdinánd seregei már 1527-ben bevonultak Budára s János királyt elsőbb Erdélybe, majd Lengyelországba űzték, az a Habsburgok legfőbb ellenfeleitől, I. Ferenc francia királytól és Szulejmán szultántól kért segítséget. I. Ferenc csak diplomáciai és pénzbeli támogatást ígérhetett, Szulejmán azonban 1529-ben és 1532-ben – látszólag János király megsegítésére, valójában Bécs elfoglalása céljából – személyesen vezette hadait Ferdinánd ellen, de elsőbb Bécs alól, utóbb a Jurisics Miklós által védett Kőszeg várától kellett dolgavégezetlenül visszafordulnia. Magyarországi befolyását mégis tovább növelte azzal, hogy János királynak ő foglalta vissza Budát, s itthagyta hű emberét, a János által előbb kincstartónak, majd kormányzónak, végül országos főkapitánynak kinevezett velencei kalandort, Lodovico Grittit, aki szükség esetén a szerémségi várak török őrhadára is támaszkodhatott.
1537-ben a franciák és az oszmánok közösen akarták térdre kényszeríteni a Habsburgokat, de a támadást nem sikerült összehangolniuk. Az oszmán csapatok pusztításai Otranto és Brindisi környékén ellentámadásra ingerelték a Habsburgokat, de a Hans Katzianer vezette seregek 1537 őszén Eszéknél csúfos vereséget szenvedtek. A francia-oszmán szövetség veszélye a Habsburgokat a Szapolyaival való megegyezésre ösztönözte. Az országegység visszaállítása érdekében János király is hajlott az egyezségre, s az 1538-ban Váradon kötött békében beleegyezett, hogy halála után az egész ország Ferdinándra szálljon. A béke tükrözte azt az érdekszövetséget is, amely a keletről és nyugatról meg-megújuló oszmán és francia támadások hatására a Habsburgok által uralt területeket összekötötte, s egyre szorosabb kapcsokat hozott létre az érintett országok között, megteremtvén ezzel a történeti Közép-Európát.
E most kialakuló Közép-Európába – szerencsétlenségére – Magyarország csak részeivel léphetett be. Szulejmán, megakadályozandó, hogy János király halála (1540) után az ország Habsburg főség alatt egyesüljön, 1541-ben elfoglalta Budát, s a meghódított területeket birodálmához csatolta. A szultán még augusztus végén tudatta János király özvegyével, Izabella királynéval és az őt támogató magyar főurakkal, hogy évi 10 ezer forint adó fejében rájuk bízza Erdély, valamint a Temesköz és a Tiszántúl kormányzását. Ferdinánd csupán az ország északi részeit tarthatta meg.
