Nagy Imre reformja
Nagy Imre reformja
1953 márciusában meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. Rövid hatalmi harc után Ny. Sz. Hruscsov és egy reformista politikai vonal jutott hatalomra a Szovjetunióban. Ennek szinte azonnali hatása volt Magyarországon is: Rákosit Moszkvába rendelték és megalázó körülmények között tudtára adták: hatalmát – legalábbis részben – a reformer Nagy Imrének kell átadnia.
Nagy Imre, aki a miniszterelnöki szék tulajdonosa lett, a Központi Vezetőség határozata alapján új irányvonalat vezetett be: lelassították a nehézipar fejlesztését, több hangsúlyt kapott a fogyasztási cikkek gyártása. A nehézipar részesedése a beruházásokból 47%-ról 30%-ra csökkent, viszont a mezőgazdaságé 17%-ról 24%-ra emelkedett.
Lehetővé tették a kolhozok elhagyását, valamelyest könnyítették a magángazdálkodók helyzetét. Megszüntették a társadalmi hadiállapotot: amnesztiát hirdettek egyes politikai foglyok számára, törölték a kuláklistákat, leállították az internálásokat. Felmerült valamilyen fajta politikai pluralizmus bevezetése is.
Ám a rendszer alapjai érintetlenek maradtak: így amikor 1954 végén-1955 elején politikai visszarendeződés következett be Moszkvában, a régi vezetésnek nem volt nehéz hatalmát visszaszereznie. 1955 áprilisában lemondatták Nagy Imrét, Moszkva szerint túllőtt a célon és nemkívánatos példát mutatott a többi csatlós számára. A régi politika azonban csak az újabb moszkvai változásokig folytatódott. Az SZKP 1956-os XX. kongresszusa után ismét Rákosinak kellett távoznia, de utódja korábbi jobbkeze, Gerő Ernő lett.
Nagy Imre beszédet mond a Parlament erkélyéről
