A terror
A terror
A totális diktatúrát a lakosság ellen alkalmazott terror tette teljessé. A terror "elméleti" alapja az osztályharc élesedésének sztálini dogmája volt, és a diktatúra fenntartását szolgálta. A feltételezett külső és belső ellenség legitimizálta a terror gépezetének fenntartását és az "osztályellenség" elleni hajszát. Osztályellenség bárki lehetett – "szabotőrök", "kulákok", a múlt rendszer politikai elitje, a klérus tagjai vagy akár a "cionisták". Senki sem lehetett biztonságban. A terror célja először az értelmiség és a középosztály megtörése volt. Ezt koholt perekkel, kitelepítésekkel próbálták elérni. 1951-ben kezdődött a "klerikális reakció" elleni kampány, melyet Grősz kalocsai érsek pere fémjelzett.
1953-ban megteltek a recski és kistarcsai internálótáborok. Ebben az időszakban 6-800 halálos ítélet született, 1 millió (!) ügyészségi-rendőrségi eljárást folytattak le, mintegy 80-90 ezer embert börtönöztek be, az internáltak száma 25-30 ezer volt.
A diktatúra a társadalom egészét átszőtte: a tudományos, kulturális, művészeti élet, az oktatás központi irányítás alá került, és tevékenységének a vezetés politikai céljait kellett szolgálnia. 1952-53-ban a terror újabb hullámát készítették elő, amely a "cionisták" ellen irányult volna. A végrehajtásra azonban már nem kerülhetett sor.
