Harc a hatalomért
Harc a hatalomért
1946 tavaszán a politikai helyzet is kiéleződött: Rákosi Mátyás, a kommunista párt vezetője ultimátumot adott a kisgazdapártnak, hogy csak akkor hajlandó folytatni a koalíciós kormányzást, ha eltávolítják a kisgazdapárt jobbszárnyát. Nagy Ferenc kénytelen volt beleegyezni a kommunista követelésbe, és ezzel megkezdődött a demokratikus politikai erők felszámolása. A kisgazdapárt ellentámadását Puskin szovjet követ szerelte le, jelezvén, hogy a kommunisták mögött teljes súlyával ott áll a Vörös Hadsereg helyi jelenlétét élvező Szovjetunió.
Megkezdődött az önszervező, civil társadalom felszámolása is: a fegyverszüneti szerződés végrehajtását ellenőrző SZEB szovjet elnökének követelésére Rajk László belügyminiszter mintegy 1000-1500 társadalmi szervezetet oszlatott föl.
Még ugyanabban az évben a kommunista Pálffy által vezetett katonai elhárítás köztársaság-ellenes összeesküvést "leplezett le", és ezzel megindulhatott a kisgazdapárttal való végleges leszámolás. 1947 elején a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték Kovács Bélát, a párt főtitkárát, majd májusban a Svájcban üdülő Nagy Ferenc tudtára adták: ha hazatér, hasonló elbánásban lesz része. A kormányfő erre lemondott, és helyére a kommunistáknak behódoló Dinnyés Lajos került.
A nyár végén rendezett új választásokon a szövetségben induló baloldali pártoknak kedvező rendszerben a kommunista párt győzött 22%-kal, másodikként azonban a Demokrata Néppárt futott be, annak ellenére, hogy "reakciós nézeteik miatt" 250 ezer-1 millió embert eltiltottak a szavazástól.
A kommunista hatalomátvételt azonban már nem lehetett megállítani. A végső offenzívára 1947 szeptemberében, Szklarszka Porebában adták meg a jelet: Zsdanov már két szembenálló tömbről beszélt.
Az igazi úr. V. P. Szviridov szovjet tábornok, 1945-1947 között a magyarországi SZEB ügyvezető elnökhelyettese
