Drót nélküli telegráfia
Drót nélküli telegráfia
Az elektromágneses hullámokhoz kötődő kísérletek azonnal megkezdődtek, s Popov hamarosan felveti az elektromágneses hullámokkal való jelközvetítés lehetőségét. Crookes cikket ír arról, hogy e hullámokat a táviratozásban is fel lehetne használni. Ezek, és a hozzá hasonló elgondolások adtak lehetőséget a távírókészülékek új generációja megalkotására. 1893-ban elkészülnek az első szikrainduktorok, majd Popov jelfogós kohérert alkot, Marconi jelfogós hullámvevővel kísérletezik, azután Popov megalkotja az antennát – s mindez 1894-ben történt. A következő év májusában Popov bemutatja a világ első, működőképes szikratávíróját, majd hasonlót készít Marconi szeptemberben, 1896 júniusában pedig Marconi már szabadalmat kér szikratávírójára, s e valóban jól működő masinát hamarosan bemutatja Londonban. Az 1897-es év a sajtóban a szikratávíró éve, s az egyik angol lap arról cikkezik, hogy vajon nem Popovot illeti-e meg az elsőség.
A tudományos világ végül is mindkettejüket elfogadja feltalálónak, hiszen a harmadikról, aki talán elsőként ismerte fel a drót nélküli telegráfia elveit, s készített is egy működő szerkezetet, nem is tudnak. Őt Károly Iréneusz Józsefnek hívták, s Nagyváradon volt fizikatanár. A história vége jól ismert: a drót nélküli telegráfia kifejlesztéséért, egyben a híres szikratávíró kísérleteiért Marconit Nobel-díjjal jutalmazzák, Károly Iréneusz Józsefet pedig szépen elfelejtették.
Postaállomás 1855-ben
G. I.
