Baromfi, tej
Baromfi, tej
Magyarországon divatos volt a baromfitenyésztés is, s már a 18. századi statisztikák közölnek adatot arról, hogy mennyi szárnyast, tojást és libatollat exportáltunk. Az egyik 1836-os törvény a baromfitartást adómentessé tette, s ez megnövelte a tenyésztők számát. Maga a baromfiipar aránylag későn alakult ki, hiszen csak 1870-ben alapították az Első Osztrák-Magyar Libamáj Export vállalatot.
A városi lakosság számának növekedésével a városi piacokon megnőtt a kereslet a tejtermékek iránt, de a sajt iránt olyan nagy volt az igény már a reformkorban is, hogy az akkori statisztika szerint 18 év alatt több mint 70 ezer mázsa sajtot kellett importálni. Számosan javasolták tehát a tehéntartóknak, hogy sajátítsák el ők is a sajtkészítés tudományát, s Festeticsék és Csekonicsék birtokain állítottak is elő jó minőségű sajtot. Egy angol eredetű, Magyarországon élő család egyik tagja, a kiváló tejszakértő, Egan Ede már a múlt század 80-as éveiben megállapította, hogy a pesti piacokon megjelenő tej kétharmada hamisított, s így fakadt ki: "Budapest tejliferansai nagyrészt inkább a kútgémet, mint a tehén tőgyét szokták mozgatni".
E hamisítási hullám megállítása érdekében jöttek létre a tejszövetkezetek: 1882-ben Szombathelyen és Hortobágyon, s hamarosan megalakult a Központi Tejcsarnok Szövetkezet is, s Egan megszervezte az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget. Mivel bizonyos helyeken többlettermelés mutatkozott, létrehozták az exportőr cégeket is akik főleg juhtúrót és vajat exportáltak. 1895-ben végre törvényt alkottak a mezőgazdasági termékek hamisítása tárgyában.
Magyar tankönyv-illusztráció 1835-ből
Egy híres pesti kereskedő háza
G. I.
