Sambucus és kora
Sambucus és kora
A 16. század legkiválóbb magyar orvosa a nagy hírű humanista tudós, Zsámboky János, azaz Sambucus volt, akinek munkásságára könyvünk más fejezeteiben is hivatkozunk. Ő volt Janus Pannonius költeményeinek első összegyűjtője, a legjobb nyomtatott korai országtérképek kiadója, törvénygyűjteményünk közreadója, több történelmi forrásmunka megjelentetője, aki értékes orvosi kézikönyveket is kiadott. Ezek egyike egy nagy metszetgyűjtemény, amely nemrégiben ismét megjelent idehaza. Közreadta az orvos Dioszkoridész egyik kötetét és más jelentős szerzők műveit is, összességében mintegy félszáz munkát.
Az orvosi tanácsadás nemcsak a könyvek segítségével volt elérhető, hanem kalendáriumok útján is, és azok Magyarországon is elismertek és elterjedtek voltak. II. Ulászló udvari orvosa, Manardus ezekről az orvoslást a babonákkal keverő kalendáriumokról s az ezeket használó, orvosi diplomával nemigen rendelkező gyógyítóknak azt ajánlja, hogy jobban tennék, ha az ég fürkészése avagy a horoszkópok tanulmányozása helyett inkább a beteg vizeletét és pulzusát vizsgálnák meg. Ennek ellenére a kalendáriumok gyógyfüves fejezetei hasznosak és használhatóak voltak, bár épp ez a fajta irodalom fennen hirdette az érvágás fontosságát, amely nemritkán gyógyulás helyett a beteg halálát okozta. (Egyes kutatók úgy vélik, hogy pl. Mozart halálát is a sok, elhamarkodott érvágás okozta.) Ezekben a kalendáriumokban az asztrológusok az érvágásra javasolt napokat is megjelölték, és a naptárakban e kitételek közlését csak 1756-ban tiltotta meg Mária Terézia.
A Prágában tanító Jessenius latin nyelvű szakkönyveiben korának valóban magas szintű orvosi ismereteit adta át tanítványainak, s ő volt az, aki ott 1600-ban meghonosította a boncolást. Sajnos 21 évvel később a cseh felkelésben való részvétele miatt kivégezték.
