Néhány középfokú oktatási intézményről
Néhány középfokú oktatási intézményről
A fent bemutatott főiskolákkal és egyetemekkel egy időben több, nívós középiskola is működött az országban. Esztergomban már a 11. század eleje óta volt káptalani iskola, amely 1543-ig állt fenn, s amelynek akadémiai tagozata a Mohács előtti évtizedekben élte fénykorát. Pécsett a fentivel egy időben alakult káptalani iskola, s az a 16. század közepéig működött, s nyilván Veszprémben is, az ottani káptalani iskolában Szent István korában megindult a tanítás, s e városban jött létre később a studium generale is. Győrött a 13. századtól kezdve vannak adataink az ottani káptalani iskoláról.
A 15. században Budán működött a humanisztikus-latinos tananyagot oktató ún. Boldogasszony-iskola, amely a 15. század végén az ország legjelentősebb humanista városi plébániai iskolája volt, s ebben az időszakban ezt nyugodtan nevezhetjük főiskolának is. Sopron középkori városi plébániai iskolája a 15. és a 16. században (az utóbbi első felében) humanista gimnáziumként működött. Debrecenben a 15. század végén jött létre hasonló iskola, s az is tükrözte a humanista hatást. Egernek is volt a Mohács előtti évtizedekben káptalani iskolája, míg Sárospatak városi plébániai iskolájáról 1489 óta vannak adataink. Miskolcon szintén a 15. században alakult hasonló intézmény, s ugyanez mondható Pápa iskolájáról is.
Ezek voltak tehát a legfontosabb középfokú oktatási intézmények a 15. századi királyi Magyarországon, s ezekben az iskolákban e század második felében kezdett érvényesülni a humanizmus szelleme. Lehetséges, hogy a felsorolt iskolák mellett ugyanilyen tananyaggal vált középiskolává ezekben az évtizedekben a kolozsvári, kassai, bártfai, eperjesi és lőcsei városi plébániai iskola. Az oktatástörténészek feljegyezték azt is, hogy elsősorban a fenti intézmények számára nyomattak a budai könyvkereskedők 1507-től kezdődően latin nyelvű tankönyveket, s e ténnyel olvasóink a jelen kötet nyomdászattörténeti fejezetében is találkozhatnak.
Leckeíró deák
G. I.
