A protestánsok főiskolái
A protestánsok főiskolái
A három részre szakadt országban az 1530-as évektől kezdődően váltak ismertté a reformáció elvei, s bármilyen furcsa is, a lutheri tanok első hirdetői azok a ferences barátok voltak, akik a wittenbergi egyetemről tértek vissza Magyarhonba. A protestantizmus lassan több irányzatra szakadt: voltak közöttük helvét irányt követő reformátusok, ágostai evangélikusok és Szentháromság-tagadók, vagyis unitáriusok (az utóbbiak főleg Erdélyben). A reformáció kedvezően hatott az anyanyelvre, s vele együtt a könyvnyomtatásra, megszaporodott a nemzeti nyelvű iskolák száma, s új főiskolák és egyetemek is létrejöttek.
A törökök által megkímélt területeken, valamint Erdélyben a 16. század utolsó évtizedeiben protestáns vezetés alá került több korábbi városi-plébániai iskola, s ezek némelyikében a középszintet befejező diákoknak teológiát is kezdtek oktatni, vagyis létrejött egy-két, bölcseletre alapozott, főiskolai jellegű teológiai tagozat. Ezeket az iskolákat nevezték a 17. század második felétől kollégiumoknak.
Erdélyben a katolikus Báthoryakat kálvinista fejedelmek váltották fel, közöttük a legismertebb az 1613 és 1629 között uralkodó Bethlen Gábor. Neki köszönhető, hogy 1622 májusában létrejött a gyulafehérvári kollégium (Collegium Academicum), ahova több külföldi tanárt is meghívtak, s később ide érkezett a herborni főiskoláról Alsted, majd tanítványa, Bisterfeld, Heidelbergből pedig Piscator. Az iskola történetében találkozhatunk Apáczai Csere János és Comenius nevével is – ők Alsted és Bisterfeld szellemi követői voltak -, de Bisterfeld halálakor ide hívják meg Basire professzort, akinek merev szemléletével szembehelyezkedett az 1653 őszétől ott tanító Apáczai. Ezért Apáczait 1656-ban az alacsonyabb fokozatú kolozsvári iskolába helyezték át, ahova több tanítványa is követte, s az 1622-ben alakult kolozsvári iskola az ő működése nyomán szinte főiskolai rangra emelkedett. A főiskola történetének e kiemelkedő korszaka 1658-nál zárul.
Sárospatakon a 16. század közepén nyílt meg, a fentebb már említett kollégiumi jellegű intézmény főiskolai tagozata, ahol a filozófia és teológia volt a két főtárgy, s több más kiváló tanár mellett Tolnai Dali Jánosnak köszönhető, hogy a filozófiában modern tanokat mertek hirdetni, s nem véletlen az sem, hogy Comeniust is szívesen fogadják, újító gondolataival együtt. Debrecenben a reformátusok főiskolai tanfolyama a 17. század közepén indult meg, teológiát és filozófiát tanítottak, s a kollégiumnak 1660-tól már három tanszéke volt. A későbbi években több híres természettudós nevével is találkozunk a tanári karban, akik valóban európai szintre emelték a reáliák, s általában a természetfilozófia oktatását.
A később híressé lett tíz évfolyamú eperjesi evangélikus kollégium 1666-ban jött létre, amelynek felső négy osztályát nevezhetjük főiskolai osztályoknak. Itt tanult Thököly Imre is. A Habsburgok ellenreformációs intézkedései következtében 1673 és 1781 között nem folyt főiskolai szintű oktatás itt. Pozsonyban viszont 1656-ban nyílt meg az evangélikus líceum, melynek 1714-től Bél Mátyás volt a rektora. Sopronban már a 16. század közepén volt evangélikus iskola, s ott 1741-ben indult meg a bölcsészetre épülő teológiai tagozat, s 1785-től jogot is okattak. Az iskola neves diákja volt Berzsenyi Dániel. A lőcsei iskola a sopronival egyidős, igazi teológiai tagozata 1793-ban jött létre. Szintén már a 16. századtól kezdve tanítottak az evangélikusok Késmárkon, s 1765-től erősödött meg e líceum akadémiai tagozata. Itt tanult Berzeviczy Gergely. Hasonló képzés volt Nagyszebenben és Brassóban is az evangélikus tanintézetben, továbbá a kolozsvári unitárius kollégiumban, s hamarosan híressé lett a marosvásárhelyi református tanintézet is.
