Az anyák megmentője
Az anyák megmentője
Semmelweis Bécsben barátkozott össze Markusovszkyval és Balassával, s vállalt állást Klein szülészeti klinikáján, ahol felismerte, hogy a gyermekágyi láz egy fertőzés következménye, egy olyan fertőzésé, amelyet bomlott szerves anyag okoz, s amely csak a szülészeten megforduló orvostanhallgatók és orvosok közvetítésével juthatott be a kórtermekbe. Semmelweis rájött arra, hogy egy korrekt klórvizes fertőtlenítéssel e kórokozóknak a kórházi termekbe való bejutását nagymértékben meg lehet akadályozni, fertőtleníteni kell tehát az orvosok és orvostanhallgatók kezét éppúgy, mint a gyógyítás során használt eszközöket. Ily módon ő lett az aszepszis módszerének egyik első felismerője, s sajnálatos tény, hogy a kor szülészei felfogásával nem értettek egyet.
1850 után Bécsből visszatért Pestre, ahol a Rókus Kórház szülész-főorvosa lett, s itt elsőként végzett petefészekműtétet, és a második olyan magyar orvos volt, aki a szülészetben alkalmazta a császármetszést. Később a Tudományegyetem professzora lett, s pesti évei alatt a gyakorlatban is igazolni tudta teóriájának helyességét. Az Orvosi Hetilapban 1858-ban hétrészes cikkében ismertette elgondolásait, két évre rá újabb cikksorozatot tett közzé "A gyermekágyi láz fölötti véleménykülönbség köztem és az angol orvosok között" címmel, 1861-ben pedig egész tanrendszerét egy német nyelvű szakkönyvben foglalta össze. Véleménykülönbségéről nyomtatásban is megjelent nyílt leveleiben is hangot adott, hiszen szerette volna, ha a külföldi gyógyító intézményekben ugyanúgy leszorították volna a gyermekágyi lázban elhunytak számarányát, ahogyan azt ő maga el tudta érni a Rókus Kórházban.
Néhányan elfogadták megállapításait, többségük azonban – s közöttük több nagy nevű professzor – nem, s így ez a tanrendszer csak igen lassan terjedt el Európában. Semmelweis 1865-ben valószínűleg vérmérgezés következtében hunyt el, s tanítványaira, követőire maradt az aszeptikus módszer elfogadtatása, elterjesztése. Összegyűjtött írásai német nyelven és magyar fordításban is csak a jelen század elején jelentek meg. Nevét viseli ma a budapesti orvosegyetem, az Orvostörténeti Múzeum (ez volt a szülőháza), könyvtára és levéltára, s a gyermekágyi láz kóroktanának feltárójáról díjat is elneveztek. Életútját, tudományos munkásságát az elmúlt 125 évben nagyszámú értékes cikkben és könyvben méltatták.
Semmelweisnek már csak halála után tudott igazságot szolgáltatni a két híres bakteriológus, Pasteur és Koch, de evvel egy időben kezdett elterjedni az antiszeptikus módszer, a karbolsavas-kezelés is, amelynek elterjesztése Lister nevéhez fűződik. Semmelweis hitvallása borzongatóan éles megfogalmazású volt, de azzal ma minden gondolkodó, s a tudományos igazságért küzdő ember egyetért. Ezt mondotta ugyanis: "A gyilkolásnak meg kell szűnnie, és hogy megszűnjék, őrszemen fogok állni, és aki veszélyes tanokat merészel hirdetni a gyermekágyi láznál, erélyes ellenfélre fog majd bennem találni' . A gyermekágyi lázat le tudta ugyan győzni Semmelweis, az áltudományban hívő világhírű professzorok makacsságával szemben azonban tehetetlen maradt. Az igazság győzelméig pedig a szülő nők ezrei hunytak el nagy nevű professzorok asszisztenciája mellett a világ leghíresebb klinikáin.
