Világhírűvé lett magyar vegyészek
Világhírűvé lett magyar vegyészek
Ami a magyarországi kémia valóban nagyon gyorsan nemzetközivé vált eredményeit illeti, azok sorában első helyre kell tennünk Hevesy György kísérleteit. Ezek közül az első a G. Panethtel elvégzett bécsi kísérlete, melynek során kidolgozták a radioaktív indikáció módszerét, s a világ vegyészei és biokémikusai csak azóta tudják, hogy mire és hogyan használhatják a radioaktív izotópokat. Hevesy e felfedezésével néhány év alatt valóban világhírűvé lett, s ha nem kezdődik el a II. világháború, akkor azt nyilván már jóval korábban komoly kitüntetéssel is elismerték volna, végül is Hevesynek ítélték az 1943-as év Nobel-díját. Nevéhez egy másik fontos, korai publikáció is kötődik: 1920-ban Budapesten Zechmeister Lászlóval közösen – ennek a bizonyos radioaktív indikációs módszernek a segítségével – bebizonyították az atomok intermolekuláris cseréjét, egyben igazolták a világhírű Arrhenius elektrolitos disszociációs elméletét. Ez a tény ma már az egyetemi és a középiskolai tankönyvekben is szerepel. Egy másik, Hevesyhez kötődő felismerés: D. Costerrel együtt, de már Koppenhágában felfedezte a hafnium nevű kémiai elemet. A jelen kötet korábbi fejezetében már szóltunk arról, hogy Müller Ferenc Nagyszebenben 1784-ben felfedezte a tellúrt, s így ez az egyetlen, Magyarországon felfedezett kémiai elem, de mint látható, egy másik magyar tudós, Hevesy nevéhez is fűződik kémiai elem felfedezése, s mivel a periódusos rendszerben jelenleg csak 105 elem neve olvasható, végül is büszkék lehetünk arra, hogy közülük kettőt magyar tudós talált meg. Hevesy nevével még jó néhány helyen találkozhatunk a kémiában: így az izotóphígításos és a röntgen-fluoreszcenciás analitikai módszer kifejlesztésénél és a neutronaktivizációs módszer felismerésénél is.
Egy másik külföldön élt, világhírű magyar tudós, Szilárd Leó nem csak fizikával, de kémiával is foglalkozott, s nevéhez fűződik annak a magkémiai jelenségnek a leírása, amelyet a szakirodalom azóta Szilárd-Chalmers-effektusként emleget. De más magyar kémikusok is jelentős helyet foglalnak el e tudomány históriájában. Gondoljunk csak Polányi Mihályra, a jeles vegyészre, aki már a 20-as évektől Németországban élt, később Angliába települt át, s nevét viseli a gyökök és a molekulák közötti kémiai reakciók aktiválási energiája és a folyamat reakcióhője közötti összefüggés, vagyis a Polányi-szabály. A gázok adszorpciójához kötődik a róla elnevezett adszorpciós potenciál, s fontos összefüggéseket ismert fel Wignerrel és másokkal együtt is. Angliában világhírű tudományfilozófus lett.
Ma a nemzetközi szakirodalomban számosan idézik, ugyanúgy, mint fiát, John Polányit, aki időközben (1986) kémiai Nobel-díjat kapott, igaz, e tényre a hazai közvélemény s a sajtó nemigen figyelt fel. Pedig Polányi János, a Kanadában élő tudós magyarnak vallja magát.
