Kísérőműsor és nagyfilm
Kísérőműsor és nagyfilm
Amikor Macskássy Gyula megkezdte módszeres alkotótevékenységét és az ötvenes évek végén még ifjú nemzedék nevelését (Ceruza és radír, Párbaj, 1960), a mozik szívesen fogadták a pár perces magyar animációs filmeket; a közönség felüdülve várta a szünet utáni nagyfilmet. A hetvenes évektől kezdve azonban a kísérő műsorok – melyek vetítését az elvileg változatlanul érvényes, harmincas években hozott magyar filmtörvény kötelezően írta elő! – fokozatosan kiszorultak a mozikból. Egyszerűen nem volt hol bemutatni ezeket az alkotásokat, noha egyik-másik mozi megpróbálkozott animációs filmek csokrával kedveskedni a nézőknek. Ily módon az animációs filmek a szakma belügyévé, filmfesztiválok nemritkán ünnepelt eseményeivé kezdtek válni; a nézők tömegeitől elszakadtak. Ebben a helyzetben az alkotóműhelyek az egész estét betöltő animációs filmektől remélték üdvüket. Ezek előállítása azonban rendkívül időigényes és drága; rajzolók és más szakmunkatársak tömegét mozgósítják; a forgalmazási bevételek nem érik el a kiadások összegét – hacsak nem sikerül e filmeket külföldre eladni.
Az úttörő e téren (is) Jankovics Marcell, aki 1973 májusában bemutatott János vitéz című 78 perces filmjével kivívta a közönség és a szakkritika elismerését. Munkatársai – animátorok – Nepp József és Ternovszky Béla voltak. A hátteret Richly Zsolt tervezte. Petőfi Sándor elbeszélő költeményének ez a filmváltozata a magyar irodalom népszerűsítésének feladatát is vállalta és teljesítette.
Dargay Attila 74 perces Lúdas Matyija is, Fazekas Mihály verses elbeszélése nyomán, a magyar irodalmi közkincsből merített (1976). Ugyanígy Jankovics Marcell második egész estére tervezett mozgóképe, a 80 perces időtartamú Fehérló fia (1980), továbbá Gémes József Daliás időkje, a Toldi 85 perces "festmény-filmje", valamint a Háry János, Richly Zsolt 66 perces harmadik "nagyrajzfilmje", Kodály Zoltán daljátéka nyomán. Ezt azonban már a Magyar Televízió rendelte meg és mutatta be 1983 karácsonyán – a mozik ereje kimerült.
Néhány animációs művész ezért más témák felé tájékozódott. Dargay Attila 1981-ben Fekete István állatregényéből a Walt Disney teremtette hagyományok folytatójaként elkészítette a legsikeresebb egész estét betöltő magyar rajzfilmet: Vuk. Ehhez azonban már igénybe kellett venni egy müncheni cég anyagi segítségét is. A Vukot több mint kétmillió néző látta Magyarországon. Külföldi forgalmazási adatai ismeretlenek.
Kovásznai Gábor György 1979-ben egy 79 perces társadalmi szatírát rendezett Habfürdő címen; a közönség a filmet nem méltányolta, a szatírát, humort rövid rajzfilmeken fogadta el inkább. Hasonlóképpen járt Nepp Józsefnek a Grimm-mese alapján forgatott, 92 perc időtartamú (ez a leghosszabb magyar rajzfilm) gunyoros humorú Hófehér című mozgóképe (1984).
Kísérleteztek korábbi rövidfilmek közös műsorba fűzésével is (Misi Mókus kalandjai, Vízipók, csodapók), valamint külföldi megrendelésre készített, magyar animátorok és művészek közreműködésével megalkotott rajzfilmeknek magyar alkotásként való forgalmazásával; ezek azonban külföldi tervezők munkái (Hugó, a víziló, 1973; Az idő urai, 1981).
Úgy tűnik, mintha a magyar rajzfilmek bemutatási problémáit a televízió oldhatná meg; ez azonban gyerekmesékként kezeli őket, vagy zsákbamacskaműsorokba rejti el. Talán mégiscsak ilyen filmek bemutatására szakosodott mozi oldhatná meg a problémát, annál is inkább, mert a kilencvenes évek felnőtt nemzedéke a hatvanas évek apró remekműveit nem láthatta.
A légy (Rófusz Ferenc, 1980) A film 1981-ben Oscar-díjat kapott
Vuk (Dargay Attila, 1981)
N. I.
