A filmkészítés kellékei, helyszínei; a film készítői
A filmkészítés kellékei, helyszínei; a film készítői
A felvétel helyszíne a műterem. A műtermek a szónak ebben az értelmében valóban ipari üzemnek tekinthető épületegyüttesekben helyezkednek el. Itt vannak az említett műszaki berendezések tároló-javító helyei, a műszaki személyzet irodái, műhelyei is, beleértve a díszletraktárat, a festőműhelyt, a maszkmesteri igényeket kielégítő fodrászműhelyeket, vetítőtermeket és hivatali helyiségeket. Magyarországon ma három, színészi teljesítményekkel is számoló nagyobb szabású "filmgyártelep" működik. Legnagyobb az 1918-ban épült, s azóta többször korszerűsített épületcsoport a Gyarmat utca és a Róna utca sarkán, mely 1963-ig a Hunnia, majd a MAFILM nevet viselte. Szervezetileg ehhez tartozott az 1941-ig külön cég, a szintén 1918-ban alapított Star filmvállalat tulajdonát képező műteremcsoport a Pasaréti út és a Ditró utca sarkánál, valamint az 1980-as évek óta a Fót külterületén épült stúdiók. Ezeken kívül van a Magyar Televíziónak is egy korszerű játékfilmkészítő telepe a III. kerületi Bojtár utcában. A harmincas évek közepétől 1963-ig a IX. kerületi Könyves Kálmán körút-Üllői út sarkán egy első világháborús katonai barakkcsoportból átalakított, híradókat és dokumentumfilmeket készítő vállalat (Magyar Filmiroda) is forgatott játékfilmeket, 1957-től Budapest Filmstúdió néven. (Ez 1963-tól a Gyarmat utcában folytatta a játékfilmkészítő tevékenységet.) A Filmirodának 1963-ig saját laboratóriuma is volt.
Ezekben a filmgyárakban 1948-ig, majd 1963-tól kezdve ismét stúdióknak nevezett önálló cégek forgattak játékfilmeket, melyek az előállításhoz, forgatáshoz szükséges műszaki kellékeket a "gyártól" (MAFILM) bérelték. Az önálló stúdiók 1948-ig magánvállalkozók, többnyire mozitulajdonosok vagy kölcsönző cégek voltak, melyek bérelték a filmgyár műtermeit és személyzetét. 1948-1963 között a Hunnia Filmgyár központi irányítású állami forgatócsoportjai működtek; 1963-tól 1990-ig pedig eleinte egytől négyig számozva, majd nevekkel (Budapest, Dialóg, Hunnia, Objektív), állami költségvetésből, de önálló tervezési szabadsággal dolgozó műhelyek készítettek nagyjátékfilmeket.
A felvevőgép ott áll tehát a bevilágított, díszletezett műteremben, előtte a színészek, mögötte a rendező és munkatársai, háttérben a hangmester és csapata, oldalt és a magasban a világosítók. A rendező forgatókönyv alapján irányítja a felvételeket.
A fényképezést és a világosítást irányító művészt nálunk francia szóval operatőrnek szokás nevezni.
A szereplők öltözetét, maszkját, a díszleteket is szakemberek tervezik. A felvételeknél ők is jelen vannak, készen a bármikori igazításra, változtatásra. A díszlet nem mindig azonos a színpadi díszlettel; gyakran építészmérnöki szakértelemmel tervezik meg. Az Egri csillagok felvételeihez 1967-ben tervezett pilisborosjenői vár több tucat más játékfilm felvételeihez szolgált háttérül; mint épületcsoport szereplők tömegeit kellett, hogy kibírja, és dacolnia kellett az időjárási viszontagságokkal is.
Az általában másfél-két óra vetítési idejű filmek részjelenetei néhány perces felvételekből állnak; ezeket többször megismétlik. A moziban bemutatott kész filmet tekintve annak legföljebb tíz perce kerül egyetlen nap alatt leforgatásra.
A hangot, a szereplők beszédét elvileg közvetlenül veszi fel a hangmester; a hangcsíkot aztán, fényjelek alakjában, a kép mellé fényképezik a filmszalagra. A magyar filmhang úttörő mestere az első hangosfilmektől kezdve működő Lohr Ferenc. A hatvanas évek közepe óta nálunk áttértek az utólagos szinkronizálásra, és a felvételek során csupán ";vezérhangot" vesznek fel mágneses szalagra. Ennek előnye, hogy a rendező zavartalanul tudja irányítani színészeit felvétel közben is; hátránya a közvetlen élmény hiánya, mert a színész steril hangtérben szinkronizálja önmagát, s emiatt sok érzelmi-hangulati mozzanat elvész. A mágneses hang általában minőségileg jóval gyengébb, mint a fényhang.
A napi felvételek anyagát a forgatócsoport tájékoztató jellegű laboratóriumi előhívás után megtekinti és értékeli. Ezeket a részfelvételeket német szóhasználattal a filmszakmában "muszter"-nek nevezik. (Muster = minta.)
A felvételek elkészültével a vágónak nevezett filmösszeállító a rendező útmutatásai szerint összeállítja a filmet. Ilyenkor alakul ki a film végleges ritmusa, hangulata; a képek egymásutánjának meghatározása döntően fontos tevékenység. Gyakran előfordul, hogy a vágás-összeállítás során valamely jelenet az eredetihez képest más helyre kerül. (Angolul a vágó neve: editor, a vágás: editing).
Következik a zörejek, hanghatások felvétele, és ha szükséges, az utószinkron. Utószinkronizálásra az ötvenes években külön vállalat létesült a XII. kerületi Hűvösvölgyi úton. Előfordul, hogy különleges hatásokat is el kell érni: trükkök, háttérvetítés – ezeket is szakemberek dolgozzák ki. (Special effects.)
Ezzel a tevékenységgel párhuzamosan folyik a zeneszerzés. Némelyik film kísérőzenéje – nem is szólva az amúgy is függetlenedő dalokról, a "slágerekről" – hangversenyszerűen is önállósul, mint a filmtől független műalkotás.
Az elkészült film munkapéldánya a megrendelő jóváhagyása után a filmlaboratóriumba kerül. Itt a kívánt példányban másolatok készülnek. Ezek kerülnek majd a mozikba. A laboratóriumi munka: a megfelelő fénymegadás, színelőhívás nagy tudást és műértő készséget igényel. Minden néző tapasztalhatja, hogy korábban szépnek talált színes filmek színei hanyagul előhívott vagy kezelt kópiákon ízléstelennek bizonyulnak. Ez már nem a laboratórium hibája, hanem többnyire a szakszerűtlenül készített, kicsinyített kazettamásolatok hibásak. A magyar filmlaboratórium önálló vállalat a XII. kerületi Budakeszi úton. A hatvanas évek elejéig a Gyarmat utcai műtermek közelében működött, az 1948-as államosítás előtt a Kovács és Faludi cég tulajdonában.
