Van-e jövője a modern technikának a színházban?
Van-e jövője a modern technikának a színházban?
A kérdés napjainkban elsősorban a számítógépesítés és a videotechnika vonatkozásában időszerű, de tekinthető szélesebb, ha tetszik, filozófiai értelemben is, mint az emberábrázoló művészet és a technika viszonya.
A film, a televízió, majd a video minőségi változást jelentett a színházi előadás rögzítésének technikájában. Visszanézhetősége a művészi munka állandó kontrollját jelentheti. De megjelentek az eszközök a színpadi produkcióban is. Szakonyi Károly Adáshibája (ősbemutatója 1970-ben volt a Pesti Színházban) az elsők között szólt a televízió okozta életmódváltozásról, joggal aratott nemzetközi sikereket is. Verebes István a Radnóti Miklós Színpadon 1987-ben Kárpáti Péter Szingapúr, végállomás c. darabjának jeleneteit magyarázta-értelmezte videofilmek részleteinek bejátszott, ismétlődő vetítésével.
Némileg hasonló a helyzet a számítógép térnyerésében is. Nemcsak a színház adminisztratív teendőit vagy a jegykiadás feladatait vállalhatja át élő munkaerőtől, és nemcsak a napi színházműsor adatainak tárolására szolgálhat a jövő számára. (Magyarországon 1988 óta rögzíti így a játékrendet az Országos Színháztörténeti Múzeum adatbankja.) Számítógép vezérelte keverőpult színházi hangpáholyban, komputeres fényszabályozó rendszer a felújított magyar színházépületekben is működik. 1987-től van az Operaházban és az Erkel Színházban szövegkiiró berendezés, amely az eredeti nyelven énekelt operák magyar szövegét közli. A filmfeliratozás elvei szerint működő (tehát összefogott, nem teljes librettót adó) rendszer egy számítógépből és egy kijelző táblából áll. Nem lehet folyamatosan működtetett, mint az utcai fényújság, mert az álló szövegrésznek adott zenei helyen kell megjelennie.
Az automatizálható hangosítás és világítás mellett Nyugat-Európában már megjelent a kábel nélküli, 12 mikrofoncsatornás hangrendszer (WMS 900 címen), és bemutatkozott a C.A.T. (Computer Aided Theatre) rendszer is, amely elsőként vállalkozott a teljes színpadi felsőgépezet számítógépes vezérlésére. A vezérlőpult kezelői mikroprocesszora rögzíti a díszletmozgatások adatait és pillanatnyi helyzetmegítélésre alkalmas kijelzéssel szolgál. A mozgásvezérlő és az ellenőrző mikroprocesszor a kapcsolóberendezésben található. A rendszer önmagát ellenőrzi, programhiba vagy hardver-probléma esetén kikapcsol, de integrált kézi vezérlő mezője révén az előadás zavar nélkül folytatható. Az Angol Nemzeti Színházban ehhez dobforgószínpadot kívánnak csatlakoztatni, két díszletfelvonóval; mikroprocesszoros vezérlésükkel a teljes díszletváltás (a felső- és az alsógépezetben egyaránt) automatikusan lesz irányítható.
Benyomult a számítógép a szcenikába már a tervezés fázisában is. Az USA-ban 1984 óta működik olyan rendszer, amely a letapogatott és rögzített képet (festményt, fotót, rajzot) kompatibilisen tudja kezelni a számítógépes grafikával. Ily módon a díszlet- és jelmeztervező akár a színház teljes raktárkészletét felvonultathatja maga előtt, hogy kiegészítse rajz- és festőprogramjai segítségével; sőt székében ülve arra is képes, hogy (háromdimenziós modell-programjával) felöltöztetett színpadi szereplőjét a színpadkép egészében is megszemlélje, vagy például egy színpadi stílbútor ideális helyét megkeresse.
Napjainkra az emberiség már túljutott az elgépiesedéstől való első félelmeken, így a "robotok játszanak robotokat, robotoknak" színházi rémálmán is.
Ma már, a technikai fejlődés adott szintjén, azt is látjuk, hol nem lesz képes az ember pótlására. Budapesti dalszínházaink említett szövegkiíró berendezésének működése például sohasem automatizálható: minden karmester más tempókat vesz az operák vezénylésekor, és eltérő ideig tart egy-egy ária után a nyíltszíni taps. A színpadi felsőgépezet számítógépes vezérlése sem teszi fölöslegessé a kézi indítást, hiszen komputer nem indíthat (hibája esetén sem) kiszámíthatatlan vagy balesetveszélyes díszletmozgást; a nemzetközi színpadbiztonsági előírások szerint a két rendszernek párhuzamosan kell léteznie.
A modern rögzítés- és számítástechnika tehát megkönnyítheti a művészi tevékenységet, kényelmesebbé teheti a munkakörülményeket a színházban. Ennél többre nem képes.
K. F.
