Falképfestészet
Falképfestészet
Káin, a feldebrői altemplom falképe (12. század)
Középkori kútfőink rendre megemlékeznek az István király által alapított székesfehérvári Boldogasszony bazilika falainak csodálatos díszítéséről. Az épület falmaradványainak feltárása során előkerült mozaiktöredékek – a legnagyobb értelmezhető részlet egy emberi arc darabja – az újabb kutatások szerint valószínűleg István szentté avatása után, 1100 körül lezajlott belső felújítás idejéből származnak.
A legkorábbi eredeti helyén megmaradt középkori falképünk a 11. századi pécsváradi templom alsó szintjének szentélyében került elő. A sötétkék háttér előtt megjelenő, angyalt ábrázoló kis részlet az apszis közepét elfoglaló Pantokrator alakját egészíthette ki, és így egy bizánci monumentális festészeti típus magyarországi jelenlétét példázza. Ez a bizánci ikonográfiai forma a 11. század végén vagy a 12. század első felében itáliai közvetítéssel is érkezhetett Magyarországra.
A 12. századi falfestészet másik nagy jelentőségű emléke a feldebrői templom kriptájának kivételesen jó állapotban lévő képsorozata. A 11. század közepe táján épített és bencés szerzetesekkel benépesített kolostortemplom altemplomát az Aba nemzetség tagjai temetkezési helyként használhatták. A súlyos boltozatok igényes festészeti dekorációja a 12. század második felében készült. A szentélyben evangélista szimbólumoktól és angyaloktól övezett Krisztus-büszt látható, a kezében tartott könyv lapjain az ószövetségi istennév olvasható: EGO SVM QUI SVM. A hajó boltozatain a Kálvária képén kívül ószövetségi jelenetek is helyet kaptak. Közöttük a legismertebb a Káin és Ábel történetét elbeszélő sorozat. A testvérek lába alatt színes virágszőnyeget láthatunk.
A pécsi székesegyház nagyszerű 12. századi freskódíszét az épület múlt századi restaurálása óta már sajnos csak vízfestménymásolatokon tanulmányozhatjuk.
A jáki apátsági templom déli tornya alatti tér falfestményei az építészeti funkció és a festészeti témaválasztás összefüggését szemléltetik. Tudjuk, hogy az alapító kegyurat a templomnak ezen a részén volt szokás eltemetni. Könnyen felmerül a gondolat, hogy Mária halálának és lelke mennybevitelének a falakon ábrázolt jelenetei, valamint a mennyezeten megjelenő, mennyei közbenjárást kérő dramatizált donátorképek az alapító Márton ispán közeli síremlékének kiegészítő tartozékai. A falképek művészi formanyelvének közvetlen forrásvidéke Ausztria és Dél-Németország, ugyanaz a terület tehát, amely az épület szobrászatához is művészi impulzusokat adott.
Krisztus a kereszten, miniatúra a Pray-kódexből (1200 körül)
A 13. század közepén kifestett kis falusi templomok (Hidegség, Sopronbánfalva, Vizsoly, Szalonna stb.) művészi színvonalánál sokkal magasabb minőséget követeltek a királyi udvar megrendelései. A veszprémi királynéi várban emelt kétszintes kápolna ("Gizella-kápolna") 13. század közepi falképei a bizánci eredetű, antikizáló stílusáramlat európai térhódításának jelentős emlékei.
