Világi témák a kastély-díszítésben
Világi témák a kastély-díszítésben
Barokk kori festészetünk külön fejezetét alkotják azok a világi témájú falképek, melyek a 18. századi kastélyaink és polgárházaink falát díszítik. A mitológiai és allegorikus jelenetek szereplői között feltűnnek a kastély lakói, a megbízó és családtagjai s egy-egy életképszerű részlettel, játékosan könnyeddé, ironikussá teszik a komolykodó elbeszéléseket. Ilyen Beller Jakab freskója a pétervásári Keglevich-kastély dísztermében (1763). A díszes rokokó keretekbe foglalt, ornamensszerű építészeti részletekkel kísért festett világ sok kis részre bomlik. A négy sarokban a mellvédekről a grófi család tekint le a nézőre, mintha színházi páholyban ülne. Mellettük az íródeák az erkély korlátján írja levelét.
Az egyik mezőben félrehúzott függöny mögött tekintünk a valóságosnak tűnő tájra. A másik önálló jelenetben a főúri társaság a kastély tervrajzát nézegeti, miközben mögöttük körzővel, építészjelvényekkel kőfaragók láthatók. A mennyezet közepén, lebegő mitológiai alakok népesítik be az Olümposzt. A festményeken a valóság és a játékos, színpadias világ ötvöződik s alkot színes forgatagot.
A felvilágosodás eszméi a polgári falképeken is megjelennek, pl. Sopronban (Új utca 18-as szám) egy népszerű francia regénynek a korszerű erkölcstani és állambölcseleti elveit tükröző részleteit ábrázolja az ismeretlen festő.
