Tengeri és tavi üledékek feldarabolódása
Tengeri és tavi üledékek feldarabolódása
A miocén elejétől a Dél-Dunántúl legnagyobb részére tengeri üledékképződés nyomta rá bélyegét. A legkülönbözőbbféle agyag-, márga-, homok- és mészkőrétegek vastagsága helyenként a 3-4000 métert is eléri. Az üledékképződés ugyanakkor korántsem nyugodt környezetben zajlott: az alsó- és középső-miocén szigettengert – a közép-magyarországi sáv mentén – heves vulkáni működés tűzijátéka borította fénybe. A tűzhányó-tevékenység magyarázata leginkább az északon, az Európai-tábla előtt húzódó óceáni (vagy átmeneti) kéreg szubdukciójának, nevezetesen a Pelso-lemeztöredék alá bukásának egy korábbi szakaszában rejlik. Az igen változatosan működő, hatalmas mennyiségű tufát, kisebbrészt lávát felszínre hozó tűzhányók többségét azóta – a Kárpát-medence süllyedésével – fiatalabb üledékek fedték be; ma azon eltemetett vulkáni vonulat részei, amely a Zalai-dombság délkeleti csücskétől a Somogyi- és a Tolnai-dombságon, a Dél-Mezőföldön, majd az Észak-Alföldön át egészen az Északkeleti-Kápátok előteréig tart. A kisebb felszíni előfordulások közül mindenekelőtt az észak-mecseki andezitek, riolittufák említendők.
A felső-miocénban tovább tartó tengerelöntések alatt már a Paratethyshez: a Földközi-tengertől keleten elkülönült víztömeghez "tartoztunk". Az ennek részeként (majd róla lefűződve) legnagyobb kiterjedését a felső-pannonban elérő Pannon-beltó a Dél-Dunántúlon csupán a Mecsek és a Villányi-hegység legmagasabb részeit nem borította el: néhol sok száz méter vastag homokos-agyagos üledékei a mai dombvidékek "magvait" képezik.
Az üledékek lerakódása már az alsó-miocéntól kezdve is nyugtalan – az alpi hegységképző mozgások hatása alatt álló – térszínen ment végbe. A szerkezeti mozgások a pannon végén és a pleisztocén elején azután felerősödtek. Ekkortól számíthatjuk a mai dombvidék születését: a Dunántúl területe kiemelkedett, s az egész országra jellemző, északkelet-délnyugati és rájuk merőleges törések, vetők mentén dombsági térszínné tagolódott. A laza pannon üledékek különböző magas "rögei" természetesen nyomban pusztulni kezdtek. A pleisztocénban – a Zalai-dombság keleti szélén és a szigethegységeket délről, utóbb északról megkerülve – megjelent a Kisalföld felől érkező Duna, s a térszínt a kiemelkedő Dunántúli-középhegységből déli irányban folyó kisebb-nagyobb patakok is szabdalták. A Mezőföldön a felvidéki patakok egy része, északi részén esetleg a későbbi Balaton árkába térülő Duna is keresztülfolyhatott. Az immár sok helyütt folyóvízi hordalékkal fedett pannon rögöket – főként a pleisztocén periglaciális időszakaiban – a talajfolyás-lejtőmarás tovább szelídítette, amihez a pleisztocén végén még csak hozzájárult a lösz néhol több tíz méter vastag lepleinek lerakódása.
Perm-alsó-triász homokkő-konglomerátum a Nyugati-Mecsekben: a Babás szerkövek
