Kontinentális éghajlatunk jellemzői
Kontinentális éghajlatunk jellemzői
Magyarország mai éghajlata mérsékelten szárazföldi, viszonylag hosszú meleg évszakkal. Az éghajlat legfőbb jellemvonásait, például az évi középhőmérsékletet, a hőingást, a csapadékot – mint korábban említettük – igen nagy mértékben meghatározza egyrészt Európában elfoglalt, másrészt sajátos, medencefenéki helyzete.
Ami európai helyzetünket illeti, meglehetősen távol vagyunk a mérséklő hatású Atlanti-óceántól, amelynek irányából a légtömegek java része érkezik; az Adria sokkal közelebb fekszik, de csupán a déli országrész éghajlatára van számottevő hatása. Mégis, a nagy víztömegeknek köszönhető, hogy telünk kissé enyhébb, nyarunk hűvösebb, mint nélkülük lenne. Európai helyzetünkből adódik a földrészünket befolyásuk alatt tartó, "akciós centrumként" ismert alacsony, illetve magas légnyomású területek hatása is. Ezek eregetik az esőt hozó ciklonokat és szárazságot okozó anticiklonokat.
Az ország Kárpát-medencében elfoglalt helyzete, valamint domborzata ugyancsak nagy befolyással van éghajlatunkra. A nyugat felől érkező, csapadékos légtömegek java része főn jelleggel kel át a hegységkereten, azaz igen sokszor "kiesik" magukat. Ennek következtében – főleg az Alföldön magas a napfényes órák száma (több mint 2000 évente; a nyugati határszéleken 2-300 órával is kevesebb). Télen gyakori viszont a köd, amely a medence fenekén megülő hidegebb légrétegekben alakul ki. A domborzatnak egyrészt a tengerszint feletti magasság szempontjából van szerepe; mint láttuk, országterületünk java része alacsony síkság, így hűvösebb, "hegyvidéki" éghajlat nagyobb területen csak a Mátrában és a Bükkben alakulhatott ki (itt viszont az évi középhőmérséklet akár 5-6 fokkal is alacsonyabb lehet). Másrészt egy-egy terület jellemző kőzettípusa, illetve növényzete – a kisugárzás, a hőháztartás vagy a fény visszaverése révén – szintén jelentősen befolyásolhatja környezete éghajlatát (gondoljunk például a Balaton-felvidék déli lejtőin termesztett szőlőkre!).
Magyarország évi középhőmérséklete – mint az ábrán is látható – 10 °C körül mozog. Évi átlagban és nyáron a Dél-Alföldön van a legmelegebb (itt júliusban több mint 22 °C-ra melegszik fel a levegő, a magashegységekben olykor a 17 °C-ot sem éri el), télen viszont a Dél-Dunántúl hűl le a legkevésbé (az északkeleti országrész -4-5 °C-os hidegével szemben csak fagypont alá). Az országban eddig a legnagyobb meleget (41,3 °C) Pécsett, a legnagyobb hideget (-35 °C) Görömböly-Tapolcán mérték. Az évi hőingás úgyszintén az Alföldön, mégpedig keleti részén a legnagyobb (25 °C körüli); az Alpokalján a legkisebb (21 °C).
A csapadék mennyisége – lásd a másik ábrán – évi átlagban a Délnyugat-Dunántúlon a legnagyobb (itt elérheti az 1000 millimétert is). A legtöbb belőle nyár elején hull, amikor a felmelegedő, felszálló levegő záporokban, zivatarokban adja ki nedvességét, és az Atlanti-óceán felőli nedves légtömegekből is több érkezik. Az őszi másodlagos csapadékcsúcs a Mediterráneum ekkor megerősödő ciklontevékenységével függ össze. Az ország legszárazabb része természetesen az Alföld: itt a Tisza középső vidékén évente 500 milliméter csapadék sem hull.
MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZI SZÉLESSÉGÉNEK VÁLTOZÁSAI AZ ÓIDŐTŐL NAPJAINKIG
