Az állam és az állampolgár sajátos viszonya
Az állam és az állampolgár sajátos viszonya
A gyakorlatban művelt környezetvédelem egyik legjellemzőbb vonása, hogy nemcsak állami feladat. Hiszen – sajnos – az állampolgárnak kell észrevennie, hogy más már az érdeke, mint amit az ipari társadalom diktál. S ez különösképpen igaz a volt szocialista országokra, ahol, mint nálunk is, az öntevékeny mozgalmak, alapítványok, egyesületek száma több ezernyi. Igaz, Magyarországon már a múlt század végi ipar- vagy erdőtörvényben foglalkoztak az ártalmak elleni védekezéssel. Tényleges környezetvédelmi intézkedéseket viszont (papíron) csak az elmúlt évtizedekben megszületett törvények hoztak – ám az "erőforrások" és nem a környezet védelmének szemléletével (bányászati [1960], föld- [1960], erdő- és vadgazdálkodási (1961), vízügyi (1964), építésügyi [1964] és egészségügyi [1972] törvény, illetve a levegő védelmére hozott törvényerejű rendelet [1973]). A következő lépés – mondhatni gesztus, a környezetvédelmi szándéknak legalább a kinyilvánítása – az 1976-os környezetvédelmi törvény volt, sok száz, általában máig érvényben lévő szabvánnyal és jogszabállyal (megreformálásuk aligha halogatható sokáig). Ami viszont a tényleges intézkedéseket és a szabályok betarthatóságát illeti, a politikai hatalom valójában meg sem kísérelte, hogy a külföldi kölcsönökből táplált életszínvonal rovására komolyan áldozzon a környezetvédelemre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az egyre erőteljesebb lakossági megmozdulásokat, szerveződéseket azonnal politikai ellenállásnak minősítette – amitől azok most már valóban azzá is lettek. De a hatalom nemcsak a lakosság aggodalmát (a leveleket, aláírás-gyűjtéseket, majd tüntetéseket) nem vette figyelembe; az egyre határozottabb tudományos ellenérveket is fiókba tette. A környezetvédelem jelképévé – immár valódi polgári engedetlenségi mozgalomként – a Duna-mozgalom vált, amely mögé (talán éppen ezért) az ellenzék is felsorakozott. Az egész Európában egyedülálló, alternatív Nobel-díjjal is jutalmazott lendület azonban – sajnos – a rendszerváltás utáni pártosodásban egyre inkább kifulladt; hogy nem sikerült egy, a "zöld" célokat igazán képviselő országgá válnunk, s megint az apró lépések időszaka következhet, azon még nem tudjuk, mennyit veszítettünk.
)
A TALAJ TERMÉKENYSÉGÉT GÁTLÓ TÉNYEZŐK (nagyítható)
