Magmás, üledékes és átalakult kőzetek
Magmás, üledékes és átalakult kőzetek
A kőzetek nem mások, mint éppen az ásványok jellegzetes és többé-kevésbé állandó társulásai. Eredetük szerint magmás, üledékes és átalakult (metamorf) kőzetekről beszélünk. A magmás kőzetek a földköpeny olykor a földkérget is magába olvasztott anyagából, a magmából keletkeznek. Képződésük – a metamorf kőzetekével együtt – a lemeztektonika legfontosabb folyamataihoz kapcsolódik. Az alábukó kőzetlemez-szegélyek felett elhelyezkedő földköpenyrész megolvadó anyaga a kisebb nyomás irányába – felfelé – igyekszik; ha a repedések mentén a felszínre is jut, kiömlési, ha a mélyben megreked, mélységi kőzetté szilárdul. Hazai vulkáni hegységeink javarészt kiömlési kőzetekből: andezitből, riolitból épülnek fel; a riolit mélységi párja, a gránit a Velencei-hegység alkotója. A mélységi eredetű gabbró- és kiömlési párja, a bazaltkőzet inkább óceáni hátságokhoz kapcsolódik. Ilyen és hasonló kőzetek találhatók hazánkban Szarvaskőnél, míg a Balaton-felvidéki vagy a nógrádi bazaltok elvékonyodott szárazföldi kérgen törtek keresztül.
A kisebb-nagyobb nyomás és hőmérséklet – részlegesen vagy teljesen – át is alakíthatja a mélybe kerülő kőzeteket, s e folyamatnak magmás, üledékes, vagy akár korábban már átalakult kőzetek egyaránt áldozatául eshetnek. Így jönnek létre a többnyire lemezes, réteges szerkezetű s eredetükben sokszor nem is azonosítható metamorf kőzetek: kiterjesztett elnevezéssel palák. Legfontosabbakként a kevésbé átalakult márványt (a mi "süttői" vagy "piszkei" márványunk valójában csak enyhén átkristályosodott mészkő), a gneiszt, a lemezes csillámpalát és a leveles szerkezetű fillitet, kloritpalát említhetjük meg – a felszínen elsősorban a Soproni- és a Kőszegi-hegység alkotóiként.
Az üledékes kőzetek legnagyobb része a felszínen vagy felszínközelben (illetve tavak, tengerek mélyén) keletkezik, mégpedig olyan folyamatok során, amelyek akár egyszerre vagy egymás után is lejátszódhatnak. Az üledékes kőzetek egy része a felszíni kőzetek aprózódásának, mállásának lepusztulásterméke – lösz, homok, homokkő, márga, agyag, bauxit stb. -, más része szerves maradványokból alakul ki – szén, szénhidrogének, mészvázas élőlények milliárdjaiból összepréselődött mészkő -, s vannak bepárlódással (sókőzetek) vagy más szerves és vegyi úton keletkezett kőzetek is (dolomit, kovakőzetek stb.). Országunk területére az üledékes kőzetek a legjellemzőbbek és a felsoroltak közül mindegyik megtalálható.
A kvarc rendkívül alak- és színgazdag módosulatai a Mátrában számos helyen megtalálhatók. Rejtett (ún. "kripto-") kristályai közül a kalcedon a leggyakoribb (és a legsokfélébb): különböző színű és mintázatú változataiból elég, ha a jáspist vagy – a képen is bemutatott. Gyöngyöstarjánból származó – achátot említjük. Az achát nem más, mint szalagos színezésű kalcedon (az itt látható szép kék színben meglehetősen ritka); kizárólag magmás kőzetek üregkitöltéseként jelenik meg
Országunk legfiatalabb andezit-riolithegysége az Eperjes-Tokaji- (nálunk levő része a turistatérképeken "Zempléni-") hegység, amely az Északnyugati-Kárpátok északabbi és délebbi vulkánjait sajátos, észak-déli csapásával kapcsolja össze. A működésüket itt csak 10 millió éve befejezett tűzhányók nemcsak a legfiatalabbak, de talán a legbonyolultabbak is. A hegység ennek megfelelően igen változatos kőzetanyagát sokfelé bányásszák. Képünkön az erdőbényei Mulatóhegy andezitjét és a benne nagyon gyakori szideritet láthatjuk. A sziderit ("vaspát", vas-karbonát) e helyen igen különös módon nőtt: sárgásbarnás, több centiméteres, koncentrikus szerkezetű gömbök (ún. szferosziderit) formájában vált ki a kőzetüregek falain, a gömbökön meg különböző (általában romboéderes) kristályai települtek
A magas-börzsönyi kaldera déli peremének híres Szabó-kövei egykori vulkáni törmelékkőzet- (piroklasztit-) árak összecementálódott, majd kipreparálódott maradványai
K. D.
