Tájaink és vizeink védelme
Tájaink és vizeink védelme
Csak az ipari civilizáció térhódításával döbbenünk rá, hogy tájaink évszázados, évezredes arculata szinte egycsapásra és visszafordíthatatlanul megváltozhat. A környezeti ártalmaktól való megmentésük érdekében – ekképp a környezetvédelemmel is szorosan összefonódva – Magyarországon eddig öt területet sikerült nemzeti parkká nyilvánítani (e területek nagy része egyben ún. bioszféra-rezervátum is), számos tájvédelmi körzetet és több tucatnyi természetvédelmi területet pedig fokozott védelem alá helyeztünk. Egyre aggasztóbb méreteket ölt vizeink szennyeződése is; a vízvédelmi körzetek kijelölésén és számos haladó intézkedés meghozatalán kívül még sokat kell tennünk megmentésükért.
Árvalányhajas sziklagyep – természetvédelmi terület a Csíki-hegyekben
Országunk geológiai múltjától tájainak mai arculatán és történelem alakította településein keresztül eljutottunk földünk legszűkebben vett jelenéig – amikor most már sajnos arról kell beszélnünk, hogy miképpen védjük meg mindazt, amit a természet és a környezetével egykor sokkal kíméletesebben bánó ember létrehozott. Miképpen védjük meg természeti környezetünket a benne élő állatokkal, növényekkel együtt, ha lehet, eredeti állapotában; ahol meg már nincsen ilyen, ott miképpen próbáljuk csökkenteni tevékenységünk ártalmait. Természet- és környezetvédelem – e fogalmakat tehát jó esetben csupán az emberi tevékenység hagyta lehetőségek választják el egymástól. Tájaink védelme címszóval ehelyütt most azt a gyakorlatban is elkülönülő feladatot tekintjük át, amelyet egyedülálló föld-és felszínalaktani képződményeink védelme, a nálunk is mindinkább visszaszoruló természetes erdők, rétek, nádasok, lápok megóvása ró ránk vizeikkel és történelmi emlékeikkel együtt. S hogy érzékeltessük e nehéz feladat összefonódását a környezetvédelemmel, vizeink védelméről is ehelyütt ejtünk szót.
A bugaci ősborókás
