A vidra, a vadmacska, a hiúz és a jávorszarvas
A vidra, a vadmacska, a hiúz és a jávorszarvas
Egyetlen vízhez kötött ragadozónk a vidra (Lutra lutra), mely Európa számos országában erősen megfogyott, sőt a kipusztulás küszöbén áll, de hazánkban még viszonylag szép számmal él. Barna bundája tömött, vaskos, hosszú farka kormányként működik a víz alatt; ujjai között, életmódjának megfelelően, úszóhártya van. Szinte kizárólag halakkal táplálkozik, zsákmányát a víz alatt üldözve fogja el. Úszóhártyás nyomai jellegzetesek, a hóban gyalogló állat néha játékosan csúszik, és ennek megfelelő széles, folyamatos nyomot hagy maga után. Ürülékét, mint a többi menyétféle ragadozó, előszeretettel kövekre, vakondtúrásra rakja, a sok benne lévő halpikkelyről és szálkáról könnyű felismerni.
A vidra elsősorban éjszaka jár zsákmány után, de a szürkület után bújik elő föld alatti rejtekéből az erdőkben élő borz (Meles meles) is. Feje megnyúlt, arca és nyaka jellegzetesen fekete-fehér mintás, bundája szürke, a hasi rész fekete. Feketések a lábai is, rövid farkának a hegyi része fehéres. A borz inkább társaságkedvelő állat, mint a többi menyétféle. Föld alatti üregében, amelyet erős karmaival maga ás, néha több család is tanyázik békés egyetértésben. A kotorékból csak este bújnak elő, és indulnak táplálkozni. A borz mozgása lassú, járás közben gyakran dörmög, szuszog magában. Mindent felfal, amit csak az avarban talál, csigákat, rovarokat, gilisztákat, gyíkokat, békákat, pockokat és egereket, kedveli a makkot, kifosztja a fűben talált madárfészkeket, torkoskodik a szőlőben és a kukoricásokban, erős orrával kitúrja a krumplit és a répát a földből. Ősszel nagyon meghízik, a téli időszakban néha napokig vagy hetekig is a kotorékban marad, szunyókál, de nem alszik igazi téli álmot.
A vadmacska (Felis silvestris) az utóbbi időben elszaporodott a hazai erdőkben, de miután gyakran kereszteződik az elvadult házi macskákkal, nem mindig könnyű felismerni. A legfőbb ismérvet a farok alakja és mintázata jelenti. A vadmacskáé tömött, végig vaskos, a hegyi rész mindig feketés, a házi macska farka vékony, a vége felé elhegyesedő. A vadmacska éjszakai állat, napközben tágas faodúban, sziklaüregben pihen. Zsákmányát lopakodva közelíti meg, és gyors ugrással fogja el. Kitűnően mászik, az ágakon lévő madárfészkek sincsenek tőle biztonságban. Megfogja a vackán pihenő nyulat, a fű között kotló madarat és az egyedül hagyott őzgidát is. Párzási ideje február-márciusra esik, a nőstény jó két hónapi vemhesség után 3-5 kölyköt ellik.
Újabban a Zempléni-hegységben megtelepedett Közép-Európa nagymacskája, a hiúz (Lynx lynx), és ugyanott néhány farkas (Canis lupus) is tanyázik. A hiúz gyönyörű pettyes bundájával, jellegzetesen pamacsos füleivel és rövid farkával könnyen felismerhető állat lenne, de találkozni vele a legnagyobb ritkaságnak számít. Éjszaka jár zsákmány után, napközben legfeljebb reggel fekszik ki valamely védett helyre, hogy napfürdőzzön egy kicsit. Érzékszervei kitűnőek, a közeledő embert messziről észreveszi, és nyomban menekül.
Érdemes még megemlíteni egy igazán nagytestű emlősnek az utóbbi években történt felbukkanását. A jávorszarvas (Alces alces) északi hazájában úgy tűnik, túlszaporodott, és most terjeszkedni próbál dél felé. Magyarországon már több alkalommal megfigyelték, egy példányt lőttek is, de látták a környező országokban is. A jávorszarvas hosszú lábú, jellegzetesen kosorrú és nagytestű állat, felső ajka széles, lefelé nyúlik. A bikáknak széles lapátagancsuk van, súlyuk meghaladhatja az öt mázsát is.
A fehér mellényes nyest erdei állat, de megtelepszik a városokban és falvakban is, ahol főként a padlásokon tanyázik
A vadmacska óvatos, nehezen megfigyelhető ragadozó. A szürke házi macskától elsősorban vaskos, tömött, a hegyi részen fekete farka különbözteti meg
A borz a menyétfélékhez tartozó ragadozó. Földi üregben lakik, ősszel nagyon meghízik
S. E.
