Posztavantgárd kezdemények
Posztavantgárd kezdemények
Az avantgárd mozgalmak első nagy hulláma Európa-szerte az 1930-as évek elejéig tartott. 1930-1932 körül nálunk is elmúlt az izmusok divatja, egy új népiesség és egy új intellektualitás került előtérbe a költészetben, dokumentarizmus és "újrealizmus" a prózában. De az avantgárd törekvések, vívmányok tovább éltek, gazdagították az irodalom, a művészetek eszköztárát.
Ezután már nem lehetett úgy írni, mint korábban. És még jelentősebb "másodlagos" hatásuk. Nyomuk ott van a filmben, színjátszásban, építészetben, környezetalakításban – és mindenekelőtt természetesen a képzőművészetben.
1945-ben, a második világháború végével Európában feléledtek, sőt újra szervezkedtek bizonyos avantgárd mozgalmak, főleg a szürrealisták. Igaz, ez a másodvirágzás már sokban múzeumi jellegű volt, a valaha társadalomrobbantó mozgalmak története disszertációtémává lett. Magyarországon Kassák Lajos maga ismét aktív szerepet kezdett játszani; az általa szerkesztett Kortárs és Alkotás köré próbálta tömöríteni a legtágabb értelemben vett magyar avantgárd művészeket. Képzőművészetben pedig az Európai Iskola képviselte a legújabb törekvéseket.
A marxista kritika kezdettől fogva türelmetlenséggel bírálta ezt a feléledést, maga Lukács György a "nagyrealista" irodalom eszményképét képviselte, s ebbe a realizmus és szürrealizmus ötvözésére irányuló, külföldön olyan nagy eredményeket hozó kísérletek sem fértek bele. 1949 után pedig a dogmatikus kultúrairányítás teljesen föld alá szorította a magyar avantgárdot.
1960 körül kezdődhetett csak meg az avantgárd elvi-történeti újjáértékelése, 1960 után kaphatott ismét szerepet alkotóként Kassák Lajos is. De 1965 körül már új típusú művészi-társadalmi törekvések, az ún. neoavantgárd mozgalmak léptek fel, 1970 körül nálunk is éreztetve hatásukat.
Tamkó Sirató Károly 1924 után kezdett kísérletezni a képverssel és a "villanyplakát"-tal. Villanyverset írt Budapestről és Párizsról
