KAZINCZY FERENC (1759-1831)
KAZINCZY FERENC (1759-1831)
A kor legnagyobb irodalomszervezője: író, fordító, szerkesztő. Sikeres pályakezdése után hosszú ideig fogságos szenvedett (a Martinovics-féle összeesküvésben vett részt), kiszabadulása után az irodalmi-nyelvi újítások nagy híveként szervezkedik: ő a nyelvújítás központi figurája. Hatása alól egy kortársa sem vonhatta ki magát, szervező nagyságát még ellenfelei is elismerték. Hatalmas levelezése a századforduló egyik legérdekesebb történeti-irodalmi forrása. Két önéletrajzi műve (Pályám emlékezete, Fogságom naplója) a magyar próza legjobb teljesítményei közé tartozik.
Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly találkozása, Orlai Petrich Soma festménye
A debreceni Kollégiumban Csokonaitól Móricz Zsigmondig sokan tanultak a magyar költők és írók közül. Ez a színtere a Légy jó mindhalálig c. regény történéseinek is
Berzsenyi Dániel 1808 decemberében ezt írta válaszul az őt munkálkodásra buzdító Kazinczy Ferencnek: "Egy igen érzékeny jelentést, egy igen szent ünnepet jegyzett az Úrnak Levele az én életemnek Napkönyvében..."
Csokonai Vitéz Mihály A magyar nyelv feléledése c. írásában olvasható: "Nem azon örülök, hogy a deák nyelv, az az uralkodó idegen, megfosztódott az ő bitang jussáttól... Nemesebb öröm ébreszti az én lelkemet. Az anyai édes nyelv nyeri vissza az ő igazságos jussait..."
