A magyar felvilágosodás irodalma
A magyar felvilágosodás irodalma
A 18-19. sz. fordulójának fél évszázadát (kb. 1770-1820) hagyományosan a felvilágosodás korszakának szokás nevezni – s valóban: ebben az időszakban a magyar irodalom egyre inkább a kortárs európai modern szellemi irányzatok, kitüntetetten a felvilágosodás hatása alá kerül. Ám ha nemcsak az ideológiai-eszmei összetevőket nézzük, a korszak irodalmi fejlődésében jóval szélesebb áramú folyamatokat figyelhetünk meg.
A I8. század közepéig a magyar irodalmi kultúra (mai szemmel, vagy a kortárs Nyugat-Európa oldaláról nézve) erősen archaikus jellegű volt; a modernséget, a szellemében, intézményeiben, jellegében modern irodalmiságot épp e fél évszázad hordta ki magából. Bár a meghatározó folyamatok nagyobb hatóterületen bontakoztak ki, mint amelyet ma irodalomnak tekintünk, leírásuk a mai irodalom kibontakozásának megértéséhez nélkülözhetetlen.
Irodalom és nyelv a 18. század második felében
Folyóiratok és társaságok
Klasszicizmus, szentimentalizmus
Fordítás, adaptáció, eredeti alkotás
BESSENYEI GYÖRGY (1747-1811)
KAZINCZY FERENC (1759-1831)
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805)
BERZSENYI DÁNIEL (1776-1836)
