Arany után
Arany után
A hatvanas évek legnagyobb költői műve alighanem Madách Imre (1823-1864) drámai költeménye, Az ember tragédiája volt (1860). Madách filozófiai ihletésű romantikus kompozíciója az emberiség történelmének legáltalánosabb ellentmondásait vetítette ki, egyszerre egymással szemben s egymás mellett álló szereplőinek, Ádámnak és Lucifernek alakjába, s hatalmas, egész világot átfogó vízióban jelenítette meg tragikus kételyeit a történelmi haladást illetően.
Mellette, újítóként, elsősorban Vajda Jánost (1827-1897) lehet kiemelni: ő, aki népiesként indult, eljutott a modern szimbolizmusig. Vajda individualizmusa a kortárs szubjektivista filozófiák mély átéléséről tanúskodik, éleslátása a személyiség problémáit illetően egyértelműen modernnek tekinthető; szimbólumteremtő képessége pedig még egyszerűbbnek tervezett verseibe is hatalmas erőt sugároz (Az üstökös, Húsz év múlva, Nádas tavon stb.).
A század végére már erőteljesen érvényesült a népnemzeti iskola konzerváló hatása: Arany helyét epigonjai vették át, kik jóformán csak külsőségekben emlékeztettek a nagy példaképre. Azok közül, akik nem engedelmeskedtek e konzervatív tendenciának – s ők sem voltak kevesen -, megemlíthető Arany László (1844-1898) szép ironikus, byroni-puskini hatást mutató elbeszélő költeménye (A délibábok hőse, 1873), s a századvég két nagy "elátkozott" modern költője: Reviczky Gyula (1855-1889) és Komjáthy Jenő (1858-1895). Az ő költészetük annak ellenhatásaként jött létre, amit Aranyból a nemzeti konzervativizmus, elsősorban Gyulai Pál révén, csinált: a nemzetiséggel szembeállított "általános emberi" szemlélet, a szélsőséges szubjektivizmus, kiábrándultság, titokzatos, misztikus sorsértelmezési kísérletek jellemzők rájuk (Komjáthy: A homályból, 1895). Merész, zaklatott versépítkezésük miatt alighanem őbennük láthatjuk legközvetlenebbül a 20. századi költészet megelőlegezőit.
Vörösmarty Mihály utolsó útjáról így emlékezett meg Gyulai Pál: "Temetése nov. 21-én ment véghez... Pest emberi emlékezet óta nem látott ilyen népes temetést. Húszezer embernél több követte a koporsót s a fogatok számlálhatatlan sora lepte el az utczákat"
M. I.
