Pilinszky János
Pilinszky János
1921-ben született, 1981-ben váratlanul halt meg. Terjedelemre szerény életműve állandó befejezettség állapotában volt, mivel ő maga a végítélet folyamatos filozófiai izgalmában égett. Katolikus költőnek tartották: "csak szeretne az lenni", válaszolta erre. Trapéz és korlát (1946) című kötete a szellemi és érzéki képzelmek, a Harmadnapon (1959) a személyesen átélt döbbenetes történelmi élmény, a Szálkák (1972) és a Végkifejlet (1973) az elvont következtetések szintjén kereste az emberi szenvedés gyötrő és magasztos voltának okait, az Istennel való találkozás reményeit és kétségeit. Takarékos szavú, iszonyatos sűrítő erejű költő. A korai jambikus verset néhány nagyobb kompozíció, majd a rímtelen, szabálytalan, sebző "szálkavers" rövid formája követte.
Pilinszky János: "Auschwitz után igenis lehet verset írni, kell is. Auschwitz példája fekete Napként maga köré vonja, megvilágítja, elrendezi a történteket. Iszonyú tapasztalatainak hátat fordítani nem szabad."
T. T.
