Az irodalomtörténet-írás "atyja"...
Az irodalomtörténet-írás "atyja"...
Toldy Ferenc (1805-1875) volt a tudományos rendszerezés igényével dolgozó magyar irodalomtörténet-írás első nagy alakja. Mintegy negyven kötet magyar klasszikust rendezett sajtó alá, megírta a középkori magyar irodalom történetét (A magyar nemzeti irodalom története I-II, Pest, 1851), az első monográfiát készítette Kazinczyról (Kazinczy Ferenc és kora, Pest, 1859-1860), megírta a magyar irodalom első rendszeres és teljes történetét (A magyar nemzeti irodalom története. A legrégibb időktől a jelen korig, Pest, 1864-1865), megírta az első magyar költészettörténetet (A magyar költészet története, Pest, 1867). Méltányolta és tisztelte a magyar késő klasszicizmus és a nyelvújítás törekvéseit, egyszersmind teljes meggyőződéssel pártolta a romantika kibontakozását. A klasszicizmus és a romantika értékeinek kiegyensúlyozott tárgyalása jellemezte írásait, nem szembefordította őket egymással, hanem egymásbakapcsolódó jellegüket állította középpontba.
Toldy még differenciálatlanul használta a nemzet herderi fogalmát, még nem vetette föl a népnek és a nemzetnek a romantika alapgondolatai közé tartozó összefüggését. E két fogalmat nálunk Erdélyi János (1814-1868) fűzte egybe, ő dolgozta ki a népiesség elvi alapvetését, s az ő kezdeményezésére indult meg a magyar népköltészet első nagy gyűjtése is. Kemény Zsigmond (1814-1875), akinek az irodalomszemlélet formálódásában is jelentős szerepe volt, a régi irodalom fontosságára hívta föl a figyelmet, és a 17. század felé fordult érdeklődéssel. A két szempontot, a "régit" és a "népit" Arany János (1817-1882) egyesítette kritikai és történeti munkáiban. Ebből az egyesítésből fejlődött ki a nemzeti klasszicizmus irodalomtörténeti iskolája. A nemzeti klasszicizmus a romantika eszményeit, a nemzeti gondolatot, a népiesség eszméjét és a régebbi korok irodalmának értékeit kapcsolta össze egy csaknem egyenes vonalú fejlődési ívvel, amely e felfogás szerint az előző századokból vezetett Petőfi és rajta is túl Arany költészetéhez, a népiességet magában foglaló romantikához.
