A mondat és részei
A mondat és részei
A szavak a mondatokba való beépülés során válnak a közlés részévé. Összeszerkesztésük eszközei a már említett jelek és ragok, s ezek segítségével előbb szószerkezeteket (szintagmákat), majd a szószerkezetekből mondatokat alkotunk. Minden mondat két fő tartópillérre épül: az alanyra és állítmányra.
Az alanyként szereplő dologfogalomról megállapítunk egy cselekvés- (történés, létezés), minőség- vagy mennyiségfogalmat. Összetartozásuk szoros, hozzárendelő viszony. A legegyszerűbb esetben az állítmány ige: Pista ír. A finnugor nyelvekben, így a magyarban is használatos a névszói állítmány: Pista beteg. Ez azonban önmagában nem képes kifejezni az igei állítmányban adott időt, módot, személyt, számot, csak a jelen időt, kijelentő módot, egyes szám harmadik személyt. Ha a névszói állítmányt ettől eltérően kívánjuk vonatkoztatni, igei kiegészítést kell alkalmaznunk: Pista beteg volt, Te beteg leszel. Ez esetben az állítmány összetett.
A többi mondatrészek: a tárgy, a határozó és a jelző közvetlenül az állitmányhoz vagy az alanyhoz csatlakoznak, s csak közvetve válnak a mondat részévé.
A tárgy rendszerint az állitmány bővítménye, s kifejezi az állítmány irányulását (könyvet olvas) vagy eredményét (ebédet főz), közvetve, a jelző bővítményeként az alanyhoz is kapcsolódhat (a házat építő kőműves). Határozóink az állítmány valamilyen körülményét fejezik ki, közvetlenül csak az állítmányhoz tartoznak, közvetve azonban (ismét csak jelzőn keresztül) az alanyhoz is járulhatnak. 14 féle határozónk közül néhány konkrét körülményre vonatkozik (pl. hely, idő, társ stb.), a többi elvontabb (ok, cél, eredet, tekintet stb.). Az irányhármasság finnugor sajátosságát legszemléletesebben a hely- és időhatározó tükrözi: szobából – szobában – szobába; hétfőtől – hétfőn – hétfőig; az állitmány és a határozó egymáshoz viszonyított időbelisége alapján azonban a többiek is besorolhatók az előzmény-, tartam- és véghatározók rendszerébe (pl. a magról nő eredethatározós, a betegség miatt zárva okhatározós szószerkezetek előzmény-, a gyorsan beszél módhatározós, a nagyon izgul fok-mértékhatározós szintagmák tartam-, a felnőtté válik eredményhatározós, valamint a pénzért dolgozik célhatározós szerkezetek véghatározót tartalmaznak). Az állandó határozók (vonzatok) jelentése nem vagy alig írható körül: a valamin nevet, a valamiben hisz stb. inkább egy-egy igéhez rendszeresen kapcsolódó névszó + rag együttes, melynek körülménytartalma elhomályosult. A jelző a fő mondatrészek közül az alanyhoz, ritkábban a névszói vagy összetett állítmányhoz társul: Erős szél fúj; Barátom jó orvos. A tárgynak, a határozónak, sőt magának a jelzőnek is lehet jelzője: friss kenyeret, robogó vonaton, rikító piros. A minőségjelző (szép lány), a mennyiségjelző (sok ember) és a kijelölő jelző (az a fiú) megelőzi a jelzett szót, és nem veszi föl annak toldalékát, az értelmező (a labdát, a zöldet) követi, és felveszi végződését.
Ekképpen mondataink szintagmák rendszeréből épülnek föl. Szerepüket és elhelyezkedésüket egy példán vizsgáljuk: "A kedves, tudományokat kedvelő és azokban jártas olvasó e sorokat figyelmesen olvasva megismerheti a leíró magyar nyelvtan alapjait."
A mondat a legnehezebben meghatározható, hiszen tűnékeny, egyszeri jelensége a beszédnek. Minimális közlemény, a legkisebb beszédegység, amely a tényleges vagy elképzelt valóságot ábrázolja, kifejezi a beszélőnek erre vonatkozó állásfoglalását, felhívja rá a hallgató figyelmét. E funkcióit szövegbe, beszédösszefüggésbe ágyazva teljesíti, hiszen gyakran fogalmazunk olyan mondatokat, melyek csak a szövegkörnyezetben fejtik ki mondandójukat. A mondatokat többféle szempont szerint vizsgálhatjuk.
A beszélő szándéka, valósághoz való viszonya szerint mondataink lehetnek:
a) kijelentő: Tegnap hideg szél fújt.
b) kérdő: Hány órakor érkezik a vonat?
c) felszólító: Azonnal gyere haza!
d) felkiáltó: De szépen süt a nap!
e) óhajtó: Bárcsak hamar elkészülne az ebéd!
a) kijelentő: Tegnap hideg szél fújt.
b) kérdő: Hány órakor érkezik a vonat?
c) felszólító: Azonnal gyere haza!
d) felkiáltó: De szépen süt a nap!
e) óhajtó: Bárcsak hamar elkészülne az ebéd!
A szövegben a kijelentő mondat nemegyszer kijelentő-felelő: "Persze." "Semmiképp!" A kérdő mondat pedig gyakran viszontkérdő: "Melyik vonat?" "Nem tudod?"
Logikai minősége szerint lehet a mondat állító és tagadó (tiltó): Elmegyek hozzád ebédre. ~ Nem megyek el hozzád ebédre.~ Ne gyere el hozzám ebédre.
A megfogalmazandó gondolat bonyolultsága adja a mondat szerkezeti tagoltságát. Mondataink szerkesztettségük szerint így osztályozhatók:
A tagolatlan mondatok egytagúak, bennük az alany és az állítmány eggyéolvad, a tagolt, de hiányos mondatból az állítmány hiányzik. A tőmondat csak alanyt és állítmányt tartalmaz, a bővítettben ezekhez a többi mondatrész is csatlakozhat. Az alárendelő mondat tagmondatai között szerkezeti és logikai kapcsolat van, a főmondat hiányzó mondatrészét fejezi ki a mellékmondat, míg a mellérendelő összetételekben a kapcsolat csak tartalmi-logikai, a mondatok egyenként is hiánytalan szerkezetűek.
A tagolatlan mondatok egytagúak, bennük az alany és az állítmány eggyéolvad, a tagolt, de hiányos mondatból az állítmány hiányzik. A tőmondat csak alanyt és állítmányt tartalmaz, a bővítettben ezekhez a többi mondatrész is csatlakozhat. Az alárendelő mondat tagmondatai között szerkezeti és logikai kapcsolat van, a főmondat hiányzó mondatrészét fejezi ki a mellékmondat, míg a mellérendelő összetételekben a kapcsolat csak tartalmi-logikai, a mondatok egyenként is hiánytalan szerkezetűek.
Mondatainkat a szövegben kohéziós eszközök fűzik össze. Adhatják az összetartó erőt előre- és visszautalások (névmások, kötőszók, igei személyragok és birtokos személyjelek), tartalmi jelentésbeli eszközök (kulcsszavak, szinonimák, ellentétpárok, tételmondatok), valamint a mellérendelő összetételek logikai kapcsolatai.
A híres Kruzsok (a. m. kör), a nyelvtudományok művelőinek asztaltársasága, akik az 1950-es évektől az Erzsébet Kávéházban találkoztak minden kedden. Az álló alak Pais Dezső, a kör lelke és szervezője. Az asztal mögött (balról jobbra): Kázmér Miklós, Fekete Lajos, Czeglédy Károly, Mollay Károly, Benkő Loránd, Ligeti Lajos, Bóka László, Kniezsa István, Tamás Lajos, Zolnay Béla. Az asztal előtt (balról jobbral): Lőrincze Lajos, Kukoly Sándor, Kálmán Béla, Gáldi László, Deme László, Tompa József, Szabó Dénes, Bárczi Géza, Eckhardt Sándor, ifj. Horváth János. A képet Kubinyi László rajzolta, aki maga is tagja volt e körnek
O. Nagy Gábor: Mi fán terem című könyvének egy címszava. E könyv lapjain szólásaink, közmondásaink magyarázatát, eredetét ismerhetjük meg
