A SZÓ ÉRTÉKŰ KIFEJEZÉSEK
A SZÓ ÉRTÉKŰ KIFEJEZÉSEK
Szókincsünkben megkülönböztetett figyelmet érdemeltek (a beszédben is, az irodalomban is szívesen élünk velük) a több szó kapcsolatából alakult kifejezések, a frazeológiai egységek. Jelentéstartalmuk közös, a szókapcsolatok állandók, közkeletűek, fejlődésük, változásuk is együttesen történt.
Leggyakrabban az ún. szokványos kitejezésmódokkal élünk: a társalgásban (Hogy vagy? Mi újság?), szemléletes körülírásokhoz (számolja a napokat, hátat fordít valakinek), metaforikus kifejezésekben (háborút visel; szégyent vall; jó útra tér, kenyeret keres). A legfontosabb, legszínesebb csoport a szólásoké: E szókapcsolatok az egységes fejlődés folytán már nem az őket alkotó szavak jelentéseit összegezik, hanem átvitt értelemben értendők: a kancsó fenekére néz; elveti a sulykot; se pénz, se posztó; egyszer hopp, másszor kopp; fehér, mint a fal; szereti, mint kecske a kést; (úgy megverte), hogy az eget is bőgőnek nézte; zsindely van a házon, jön még kutyára dér, kár a benzinért stb.
A közmondások eredeti vagy átvitt értelemben használt, valamilyen általános érvényű megfigyelést, életigazságot tartalmazó mondatok: Égett gyerek fél a tűztől; Nem jó urakkal egy tálból cseresznyézni; Ki korán kel, aranyat lel; Szeméten vitéz, mint a kakas (= csak hencegni tud); A hajó nyomát keresi a tengeren (= haszontalan munkát végez) stb.
A szállóigék nagyobb körben használt irodalmi vagy történelmi eredetű kifejezések: Az állam én vagyok! (XIV. Lajos); Csak késöbb válik a szokott pimasszá (= a kisgyerekből kamasz lesz; Madách Imre); A kocka el van vetve (Julius Caesar).
Leggyakrabban az ún. szokványos kitejezésmódokkal élünk: a társalgásban (Hogy vagy? Mi újság?), szemléletes körülírásokhoz (számolja a napokat, hátat fordít valakinek), metaforikus kifejezésekben (háborút visel; szégyent vall; jó útra tér, kenyeret keres). A legfontosabb, legszínesebb csoport a szólásoké: E szókapcsolatok az egységes fejlődés folytán már nem az őket alkotó szavak jelentéseit összegezik, hanem átvitt értelemben értendők: a kancsó fenekére néz; elveti a sulykot; se pénz, se posztó; egyszer hopp, másszor kopp; fehér, mint a fal; szereti, mint kecske a kést; (úgy megverte), hogy az eget is bőgőnek nézte; zsindely van a házon, jön még kutyára dér, kár a benzinért stb.
A közmondások eredeti vagy átvitt értelemben használt, valamilyen általános érvényű megfigyelést, életigazságot tartalmazó mondatok: Égett gyerek fél a tűztől; Nem jó urakkal egy tálból cseresznyézni; Ki korán kel, aranyat lel; Szeméten vitéz, mint a kakas (= csak hencegni tud); A hajó nyomát keresi a tengeren (= haszontalan munkát végez) stb.
A szállóigék nagyobb körben használt irodalmi vagy történelmi eredetű kifejezések: Az állam én vagyok! (XIV. Lajos); Csak késöbb válik a szokott pimasszá (= a kisgyerekből kamasz lesz; Madách Imre); A kocka el van vetve (Julius Caesar).
Cs. G.
