Beszédhangok
Beszédhangok
Nyelvi jeleink (a már említett lexémák és morfémák) jelelemekből: hangokból épülnek föl. Az emberi hangjelenségeknek csak kis töredéke fonéma (a. m. nyelvi jelekben részt vevő, jelentés-megkülönböztető szerepű hang). Valójában a nyelvtan által nyilvántartott fonémák is absztrakciók: hangtípusok, melyeket a beszédfolyamatban elhangzó, számtalan egyéni kiejtésváltozatból alkotunk. A fonémák egymástól való megkülönböztetése, körülírása a hangjelenséget létrehozó beszélőszervi mozgások alapján lehetséges, ezeket tekintjük megkülönböztető sajátságoknak, s így alkotjuk meg a fonémák rendszerét.
A beszélőszervi mozgások gyorsak, bonyolultak, s a beszédtanulás folyamatában reflexszerűen rögződnek. Hangjaink egyik csoportjának, a magánhangzóknak a képzése során a tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a gégefőben elhelyezkedő hangszálakat, majd a továbbiakban akadálytalanul távozik a szájüregen át; a nyelv vízszintes mozgása, az állkapocs nyelvvel együtt történő függőleges mozgása, valamint az ajkak formája e tiszta zöngék hangszínét alakítja csupán. A táblázaton látható köznyelvi magánhangzórendszer természetesen nem tartalmazza sem a tájnyelvi eltéréseket (így a nyelvterületünk nagy részén használt és ismert ë hangot sem, mert ennek ma már fonémaértéke nincsen), sem az esetleg megjelenő, a normától eltérő ejtésű egyéni változatokat.
Hangjaink másik csoportja a mássalhangzók rendszere. Akadályhangoknak is nevezzük őket, mert a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben valamilyen akadályba ütközik, s ennek leküzdése során keletkezik az a zörej, mely beszédhangként funkcionál. A mássalhangzók képzésében is részt vehetnek a hangszalagok: ha a levegő megrezgeti őket: zöngés, ha nem: zöngétlen hang jön létre.
Az akadály helye és leküzdésének módja általában összefügg: a két ajak összeszorulása zárt alkot, melyet a levegő felpattant, miközben esetleg egy része az orron át távozik; a felső fogsor és az alsó ajak között résen áramlik ki a levegő; a nyelv és a felső fogsor (vagy a fogmeder) zárat is, rést is képezhet, eszerint változik a képzett hang minősége. A nyelvhát és a szájpadlás elülső része olyan zárat állít a levegő útjába, melyet az réssé tágít, így jönnek létre legnehezebben képezhető hangjaink. A hátsó szájpad és a nyelv ismét felpattanó zárrá egyesül. A h hangot a hangszalagok szoros résén surlódva, az l-t a nyelv két oldala mellett elszökve, az r-t a nyelv hegyét a fogsorhoz pattogtatva, "pergetve" hozza létre a kiáramló levegő. A mássalhangzók rendszerében nem jelöltük a hosszúakat, mivel ebben a körben (a magánhangzóktól eltérően) minden hang lehet hosszú is, rövid is.
Kazinczy Ferenc öregkori portréja. A nyelvújítás szervezője és irányítója pályája késői szakaszában megtalálta az egyensúlyt az ortológusok és neológusok között, s lezárta a nyelvújítási vitákat
