Nyelvjárások a térképen
Nyelvjárások a térképen
A magyar nyelvjárások atlaszának 1949 és 1964 között gyűjtött anyaga (több mint félmillió adat) alapján megrajzolt képen 18 tiszta és 10 keverék nyelvjárástípus különböztethető meg, a nyelvjárásszigetekről nem is beszélve. A könnyebb áttekinthetőség érdekében azonban a hagyományos, nem részletező csoportosítás szerint a nyolc nyelvjárástípusról szólunk.
Nyugati nyelvjárástípus: Sopron, Vas, Zala megyében, Győr megye délnyugati, Veszprém megye nyugati szegélyén és a régi Moson megyében (Szigetköz kivételével) beszélik. Megvan a zárt ë (embër), a köznyelvi j helyén gyakori az l ( folik = folyik), a köznyelvi hosszú í, ú, ű helyén általában rövid i, u, ü áll (tiz, ut, tüz), mássalhangzó után j nem áll, hanem zöngés mássalhangzó után gy, zöngétlen után ty (babgya = babja,aptya = apja).
Dunántúli nyelvjárástípus: Tolna, Fejér és a régi Győr megyében, Veszprém megye nagy részén, Csallóközben és Mátyusföldnek a Vágtól nyugatra eső részén beszélik. Itt is megvan a zárt ë (mëgy), nincsenek viszont kettőshangzók (ó, ő és é van tehát), magánhangzós helyzetben itt is gyakori a kettős mássalhangzó (belülle, esső, tanittó), jellemző a köznyelvi é-k helyén az í (gíp = gép, kísz = kész), s megvan a kaptya, kérgye, tehát az r utáni gy-zés és ty-zés.
Déli nyelvjárástípus: Somogy megye déli kétharmadán, Baranyában, Sárközben, Szlavóniában, a Duna mentén, néhány Pest és Fejér megyei dunántúli községben, a Duna-Tisza közének nagy részén, továbbá Szeged, Makó és Hódmezővásárhely környékén beszélik. Legfőbb jellemzője az ö-zés, tehát köznyelvi e hangok helyén az ő gyakori előfordulása (löhet, Szöged). Köznyelvi í helyén gyakori az é (gyék = gyík, késér = kísér, tanét = tanít). A dunántúli részeken mondi, tudi, vári használatos a köznyelvi mondja, tudja, várja helyett. Az l gyakran kiesik s megnyújtja az előtte álló magánhangzót (abbú = abból, óma = alma, vösző = veszel).
Tiszai nyelvjárástípus: A Tisza, a Körösök és a Berettyó vidékén, Szolnok megyében (a Jászság kivételével) és Békés megyében, Hajdú megye délnyugati részén s a Duna-Tisza közének nem ö-ző településein beszélik. Legfőbb jellemzője az erős í-zés (nígy = négy, vír = vér), itt is megvan a zárt ë (embër, lëhet), az l, r, j előtt zárt szótagban megnyúlik a magánhangzó, a honnan? kérdésre felelő határozóragok pedig -búl, -bűl, -túl, -tl, -rúl, -rűl alakban hangzanak általában, keleti felén záródó kettőshangzók vannak (jóu = jó, őüriz = őriz).
Palóc nyelvjárás: hosszan elnyúló területen beszélik: A Vágtól keletre, a Dunától és a Budapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra a Tiszáig és Borsod keleti határáig. Változatos nyelvjárások alkotják. Feltűnő ismertetőjegye az ajakkerekítés nélküli ă (ăpă, Bălăssăgyărmăt). További palóc nyelvjárási sajátosságok: a -nott, -nól, -nyi családi határozóragok (baktërnyi = bakterékhoz stb.), a tehen = tehén, vereb = veréb típusú alapalakok, az i-ző és é-ző formák (kilső = külső, siket = süket, sër = sör, ëszve = össze), a hosszú nyílt ě megléte (kěz = kéz), a meg igekötő teljes hasonulása (mëffog = megfog), az ëtt (= evett), itt (= ivott) típusú múlt idejű igealakok, valamint egyeztetés nélküli szerkezetek: fáj á lábájim = fájnak a lábaim.
Északkeleti nyelvjárástípus: Zemplén és Szabolcs megyében, Hajdú megye keleti, Bihar megye északkeleti, a volt Abaújnak pedig a Hernádtól keletre eső részén, illetőleg az e területtől északra és keletre lévő határokon túli, magyarok lakta településeken beszélik. Ez a nyelvjárástípus áll legközelebb a köznyelvhez. Ez az egyetlen, amelyben nincs két rövid e hang (azaz nincs meg a zárt ë, csak a nyílt e). Az ó, ő, é helyén záródó kettőshangzókat ejtenek (bírou = bíró), az l, r, j előtt megnyúlik a magánhangzó (ălma).
Mezőségi nyelvjárástípus: a romániai magyarok lakta terület (Erdély) középső részén beszélik. Változatos nyelvjárások alkotják: e-zők, ö-zők, í-zők, é-zők, a-zók (dalag = dolog, szaba = szoba) egyaránt vannak. A megyen, teszen-féle igealakok éppúgy jellemzőek, mint az elbeszélő múltú formák, például járék és jőve. Az ikes ragozás is megvan nagyjából.
Székely és csángó nyelvjárástípus: Székelyföldön és Moldvában beszélik, ezt is változatos nyelvjárások alkotják. Vannak e-ző, ö-ző, é-ző és ö-ző nyelvjárások. Az elbeszélő múlt az egész székelységet jellemzi, eleven a mögyén, töszön-féle hosszabb alakok használata is. Ezekben is előfordul az ött = evett, süttem = sütöttem stb. A csángóban e és ez a határozott névelő. A csángókat jellemzi az ún. sziszegés is (bizonyos mássalhangzók sziszegő ejtése).
A ma még élő nyelvjárások megoszlása a magyar nyelvterületen
