Tájnyelvi hangok, szavak
Tájnyelvi hangok, szavak
A nyelvjárásokat köznyelvtől való eltéréseik teszik leginkább áttekinthetően leírhatóvá és jellemezhetővé. Annál is inkább, mert minden részlegükben eltérnek többé-kevésbé a köznyelvtől. A legnagyobbak az eltérések a hangtanban és a szókészletben, illetőleg a frazeológiában, kisebbek az alaktanban, még kevesebbek a mondattanban és a szövegszerkesztésben. Hangtani téren a különbség jelentkezhet olyan hangok (fonémák) meglétében, amelyek ismeretlenek más nyelvváltozatokban (ilyen az ajakkerekítés nélküli ă és a jésített l, például Bălăssăgyărmăt, gól'a) és megnyilvánul ugyanazon hangok eltérő gyakoriságában (a Szeged környéki nyelvjárásokban az ö, a nyugatiakban az í és az l jóval gyakrabban előfordul, mint a köznyelvben és más nyelvjárásokban, például embör, Szöged, kík, foló, ollan). Ez utóbbi alapján beszélünk ö-ző, í-ző, I-ező stb. nyelvjárásokról. A szókészleti különbségek is számottevőek. Ezrével élnek a köznyelvben ismeretlen szavak, az ún. tájszavak minden nyelvjárásunkban, s különösen sok a határainkon túl lévőkben, kiváltképp azokban, amelyeknek a magyar köznyelvvel alig van vagy egyáltalán nincs kapcsolatuk. Néhány példa: nyugati tájszó a masina 'cséplőgép', tüskésborz 'sündisznó', zsompor 'szakajtó', északi (palóc) gruja 'krumpli', lúdmák 'pipacs', pámpuská 'fánk', keleti a cakó 'gólya', pöszméte 'egres', tengeri 'kukorica', déli a szárma 'töltött káposzta', tányérica 'napraforgó', ziha 'juha (a szekéren)', erdélyi az apatárs 'nász', csobán 'juhász', vérszipó 'pióca'.
A stílus színezésének kitűnő eszközei, az állandó szókapcsolatok (közmondások, szólások, szóláshasonlatok, falucsúfolók stb.) is erős területi tagolódást mutatnak: a köznyelvben ismeretlen szólások, közmondások stb. százai élnek nyelvjárásainkban. Ilyen például a szamosháti megadta a módját, mint a patai asszony a táncnak 'túlzott buzgalmával elront valamit', a rábaközi lehúzzák a napot a himodiak 'esteledik'. Az alaktani különbségek ritkábbak, de fontosak. Ilyen a nyugati nyelvjárásokat jellemző toldalékolás: zsebë, lova, könyvö és ëttë, atta, ütöttö, ilyen a csak az északi és keleti nyelvjárásokban található családi határozóragozás: bírónyi 'bíróékhoz', bírónott 'bíróéknél', Kovácsnól 'Kovácséktól', s ilyen a főként Erdélyben használatos elbeszélő múlt: jövék 'jöttem', hallám 'hallottam'. A mondattani különbségekre két példa: Erdélyben a lehet, szabad, kell után felszólítómód is áll, például bé lëhet mënynyek? = be lehet mennem? Északnyugaton ragozzák a kell segédigét: ki këllëttem mënnyi = ki kellett mennem.
Torockói viseletek a század elején. A férfiak díszruhája is gazdagon díszített, a nőké egyenesen pompás; koruk szerint is változott, a hétköznapit és a vasárnapit is eltérően díszítették
