Menetel a légió
Menetel a légió
Sajátságos és eredeti terméke volt a magyar szórakoztatóiparnak a légiósregény, amelynek eleinte szintén külföldi minták, regények és filmek voltak példái, így Percival C. Wren híres, moziban is bemutatott trilógiájának darabjai A kék csillag, A sivatag titka és Az ideál csókja.
Magyar szerzők kezében ez a regénytípus hamarosan időszerű politikai és társadalmi mondandók tartályává lett, hőse a fegyverbe kényszerített vagy kényszerült ember, aki már nem egyedül, hanem társaival együtt a túlélésért, az életben maradásért küzd, kalandjai közepette a kudarc fenyegetettségében. Érdemes megemlíteni, hogy az állam által preferált háborús és repülős kalandregények ellentéteként alakult ki és vált sikeres olvasmánnyá ez a forma.
Az egykori magányos hős itt már komor katonai rendben menetelt, harcolt, próbált kibújni a harcok elől, próbált a drillben és hierarchiában élve maradni. Fegyvere az öklén kívül a humora volt, fanyar és groteszk humor, a valóságra rábámuló, ellentmondásait átlátó cinikus szemlélet.
E regénytípus utánozhatatlan, sehol a világban felül nem múlt mestere a P. Howard álnéven író, szerencsétlen sorsú Rejtő Jenő, aki kitűnt nemcsak regényeinek cselekményével, alakjainak plaszticitásával, hanem utánozhatatlan humorával és stílusának olykor szürrealisztikus gazdagságával is. Munkáit az irodalom értői is elismeréssel fogadták, az olvasók pedig felismerték hőseiben a távoli Oroszországba vezényelt munkaszolgálatost és a Don mentén harcoló honvédet. Nem lehetett véletlen, hogy a hátizsákokban ott lapult az írónak A csontbrigád, A láthatatlan légió, Az előretolt helyőrség, vagy a Menni vagy meghalni című regénye.
P. Howard regényeit falták a valóságtól menekülni vágyó olvasók, neki – csodálatosképpen – még az utolsó évtizedek kulturális politikája is megkegyelmezett, kiadását – csak egy kiadónak ugyan! – de engedélyezte
