A világi zenei műveltség terjedése
A világi zenei műveltség terjedése
E zenészek dicséretes szerepet játszottak városuk világi zenekultúrájában is: zenéltek a városi ünnepségeken, zenét tanítottak (fölnevelve egyrészt a városi polgárság gyermekeit, másrészt saját utódaikat), hangversenyeket rendeztek (eleinte szűk körben, a század végén már nagy nyilvánosság előtt), sőt a szórakoztató zenéről is ők gondoskodtak. Sokirányú szolgálatuknak köszönhető, hogy sok magyar városban fél évszázad alatt megszületett a zenekedvelő polgárréteg, s hogy sok családban lassanként hagyománnyá vált becsülni a zenés istentiszteletet, hangversenyre járni, hangszert tanulni, megszeretni a házi zenélést.
A templomi zenészek között zeneszerzők is akadtak (néhányuk művei a város határain túl is ismertté váltak). A század első feléből kevés nevet ismerünk (lehet, hogy a templomi kottatárak sok száz névtelen darabjának egyik-másika is helyi alkotás?). A század második felében azonban már nevek is, művek is ismertek. A győri Istvánffy Benedek például két nagymise és több kis egyházi mű friss fantáziájú alkotója; a pesti Bengráf József egyházi műveken kívül kamarazenét és magyaros táncdarabokat is írt; a pécsi Deppisch Bálinttól több jól megírt egyházi (és néhány világi mű) maradt fenn, s a névsort még folytathatnánk.
Látni fogjuk, hogy a reformátusok zenei szempontból más irányt követtek, s ez a református többségű városok zeneéletén is nyomot hagyott. Az előző században zenei szempontból élen járó evangélikusok lehetőségei most némileg beszűkültek, de néhány vezető városban ők is az előbb leírt modellt és stílust követték. Kiemelkedő e szempontból Sopron szerepe, melynek magas színvonalú zenei életét többek közt mintegy száz – ott előadott – barokk kantáta kottája is igazolja. Az egyházi központokhoz sorolható még néhány – katolikus szerzetesi vagy evangélikus városi – iskola, mely alkalmat adott a korszerű zene tanulására, s megszólaltatására is az ünnepélyes istentiszteleteken, az iskolai ünnepélyeken s az iskolai színjátszás keretében.
