A zeneértő főnemesség
A zeneértő főnemesség
A műzene pártolását e korban az egyházakon kívül elsősorban a főnemességtől lehetett várni, hiszen mind anyagi lehetőségeik, mind az udvartartás nyugati mintái, és a gyakori bécsi tartózkodásuk során nyert élmények erre ösztönözhették őket. A török kiűzése után elfoglalt nagy magyarországi birtokaik központjában barokk kastélyok épülnek, s a család tekintélyének is használ, ha a kastély lakóinak és vendégeinek állandó, jól kiművelt muzsikusok szereznek gyönyörűséget.
A mintát az ország legelőkelőbb családja, az Esterházyak adták. A gazdagságba és méltóságba emelt család második generációja alapozta meg a rezidencia 150 éves zenei gyakorlatát. A hercegi rangot nyert Pál Kismartonban alapítja meg zenekarát, maga is játszik klavichordon, s az ő neve alatt jelent meg a "Harmonia Caelestís", 55 egyházi mű gyűjteménye, a magyar barokk zene első dokumentuma. (Nem dönthető el biztosan, mennyiben komponistája vagy szövegírója e gyűjteménynek Esterházy, s mennyiben csak donátora a zenészei által szerkesztett könyvecskének.)
A Kismartonban, majd Eszterházán rezideáló család következő nemzedékei továbbfejlesztették az együttest. 1727-től a neves bécsi Gregor Werner, majd 1851-től közel negyven éven át Joseph Haydn a zenekar karmestere. Ez időben a nagy létszámú, kitűnő külföldi zenészekből és énekesekből álló együttes operaelőadásai és hangversenyei európai rangra emelik a kastély zeneéletét, s Haydn számos remekműve köszönheti e kiemelkedő lehetőségeket kínáló környezetnek születését. Mivel pedig az Esterházy-rezidencia muzsikusai vendégszereplést vállalnak a környéken is, kapcsolatban állnak a városi és egyházi zenészekkel, e vidék – Győr és a nyugati országhatár között – egy fél évszázadra, sőt hatásában még azon túl is Magyarország vezető zenei tájává válik.
Szerényebben, de követik az Esterházy-példát más főúri családok is. A család grófi ága Tatán hoz létre, bár kisebb, de hasonló jellegű együttest. A Batthyány, az Erdődy-Grassalkovich család pozsonyi palotácskája a bécsi klasszicizmus zenéjének közvetítője. Nagyváradon Patasich Ádám püspök szerveztet palotájában zenekart és operaegyüttest, s ott egy ideig két neves ausztriai mester, Dittersdorf és Michael Haydn tölt be zeneszerző-karmester szerepet. A század vége felé Keszthelyen a Festetich grófok zenészei nagy költségen beszerzett kitűnő kottatárat használhattak. De még a kisebb udvartartások némelyike is (pl. Simontornya, Vereb, Martonvásár) igyekeznek legalább 2-3 zenészt alkalmazni, vagy – mint Beethoven martonvásári tartózkodása mutatja – rövidebb időre vendégül látni, akik szólóval és kamarazenével hozzák el Bécs zenei üzenetét a magyar parlagra.
Városaink közül kiváltságos helyzetbe került a 18. század második felében Pozsony. Itt a nagy múltú egyházi zenehagyomány, a városban sorakozó főúri palotácskák zenészegyüttesei, az odalátogató színházi és operatársulatok, a korán kifejlődő zenetanítás egymásra hatva olyan igényt teremtett a korszerű műzene iránt, hogy Bécs zenéjének nem csekély része (így Haydn, Mozart, később Beethoven művei is) bemutatójuk után csakhamar Pozsonyban is megszólalt, maga a város pedig kitűnő zenészek nagy csapatát tudta eltartani. Jól képzett zeneszerzők működnek itt egyidejűleg és egymást váltva (Zimmermann Antal, Druschetzky György, Rigler Ferenc, Klein Henrik és sokan mások), közülük nem egy – átköltözve más magyar városba vagy pedig tanítványain keresztül – a városon túl is a modern magyar zeneélet megalapozójává vált. Mert szorosan Pozsony nyomában haladt jó pár polgárváros. Pest és Buda, Győr és Pécs, vagy Erdélyben Nagyszeben és Kolozsvár a századfordulón már pezsgő zenei élettel dicsekedhetett.
