Szláv és egyéb keleti hatás
Szláv és egyéb keleti hatás
A honfoglalás előtti időszakban, majd a honfoglalás után a magyarság sokféle hagyománnyal találkozhatott. A már említetteken kívül a szlávok, bizánciak, irániak hatását is kimutatták már kultúránkban. Ha mindennek nyomát akarjuk találni zenében is, a legrégibb népszokásokat kell tanulmányoznunk, főként azokat, melyek a természet éves ritmusának ünneplésével kapcsolatosak. A regölésben is (téli napfordulós szokás), a Szent Iván-éji énekek közt is (nyári napforduló), a tavaszi vasárnapok népszokásaiban is vannak olyan zenei elemek, melyek Európa agrárkultúráinak hatására honosodhattak meg a magyarok zenéjében. Persze az effajta hatásokat nem szabad egyszerű átvételnek tekinteni. Minden "idegen" elemnek be kellett illeszkednie a befogadó nép nyelvi és zenei hagyományai közé, és át kellett alakulnia oly módon, hogy az emberek magukénak érezzék, ragaszkodjanak hozzá. Ebben az értelemben minden átvétel egyben teremtés vagy legalábbis újjáteremtés.
A Kárpát-medencében megtelepült magyarság annak ellenére, hogy új szomszédaival való kapcsolatának első formája a konfliktus volt, sokat tanult is tőlük, tárgyi és szellemi kultúrájában is gyarapodott a velük való ismerkedés során. Ez készítette elő azt a fordulatot, mely a 10. század második felében ment végbe: a magyarság békét köt a keresztény Európával, átveszi annak intézményeit, beilleszkedik annak gazdag kulturális szövedékébe. Szellemileg is, zeneileg is új feladat előtt áll: a kultúra iskolájának magasabb osztályába kell lépnie úgy, hogy közben nem adja fel önmagát. A szintézisben a szellemi Európának egy új, sajátos színezetű változatát fogja kialakítani.
Bartók népdallejegyzése: a pentaton siratóból származó, ún. pszalmodizáló népdalstílus legismertebb példája
Regősök Garaboncról (Zala megye), 1900-ban
D. L.
