Külhoni és hazai mesterek művei
Külhoni és hazai mesterek művei
Az efféle gyűjtemények jó képet adnak arról, milyen zenét volt módja hallgatni az egykori polgárnak. Palestrina és Lassus korából való többszólamú kórusműveket, a velencei és német mestereknek, Praetoriusnak és Heinrich Schütznek kompozícióit, sziléziai és ausztriai zeneszerzők közkézen forgó darabjait másolták és játszották e városokban.
S mivel a karmesterek, orgonisták (néha egyes hangszerjátékosok is) többnyire jól képzett zeneszerzők, fennmaradtak e gyűjteményben a hazánkban született vagy itt letelepedett mesterek művei is: Sopronban Wohlmuth János és Rauch András, Pozsonyban Capricornus Sámuel és Kusser János, Bártfán Zarevutius Zakariás, Szepesváralján Schimbraczky János, Brassóban Croner Dániel működik mint zeneszerző – s műveiket saját városukon kívül is ismerik és játsszák.
Ha egyetlen névvel akarjuk megjelölni a korszak végét, kivételesen nem lutheránus, hanem katolikus, s nem városi, hanem kolostori környezetben tevékenykedő univerzális zenész jut eszünkbe: Kájoni János, a román származású, de magyarrá lett csíksomlyói ferences orgonista, orgonaépítő, zeneszerző. Gyűjti és kiadja a magyar egyházi népéneket, de orgonán játssza és kézirataiba (Kájoni-kódex, Organo Missale, Sacri Concentus) bemásolja a korabeli olasz zene mestereinek, Viadanának és társainak műveit, valamint a német reneszánsz kórus- és hangszeres darabjait. Gyűjteményét saját műveivel gyarapítja, s még arra is marad figyelme, hogy világi dalokat, táncokat jegyezzen le.
A gyakorló zenészek – saját használatukra, vagy csak szórakozásukra, esetleg mások oktatására – a "királyi Magyarország" területén is írásba foglalták a "mindennapi zene" egy részét: dalokat, egyházi énekeket, táncokat, többnyire könnyű zongora (helyesebben: orgona, klavichord, virginál) letétben. Az ilyen vegyes gyűjtemények (pl. Vietorisz tabulatúrás könyv, a lőcsei virginálkönyvek, a soproni Stark-virginálkönyv) jó betekintést adnak egy műzenénél alacsonyabb, de népdaloknál magasabb igényű zenei gyakorlatba. Az ilyen magáncélú feljegyzések sora majd a 18. században is folytatódik, s meglesz a maguk szerepe mind a zenei műveltség terjesztésében, mind pedig a magyaros tánczene átalakításában.
