(Tinódi Lantos Sebestyén Cronicájának bevezetéséből)
(Tinódi Lantos Sebestyén Cronicájának bevezetéséből)
"Ez jelön való könyvetcskét szörzeni nem egyebért gondoltam, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-városok rontó és várba szorult magyar vitézöknek lenne tanuság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogány ellenségnek mimódon ellene álhassanak és hadakozjanak, mert mint illik lélök szerént az ördöggel, testtel és ez világgal korosként az jó köröszténynek hadakozni, ugyan ez világ szerént és az pogány ellenséggel illik tusakodni, ellene állani, örök életöt nyerni...
Én azt meggondolván, és látván ez szegíny Magyarországban mely csupa veszödelmes hadak kezdenek lennie, ezöknek megírására, hogy ki lenne végemléközet, senkit nem hallhaték. Mind ezök meggondolván és uraimnak, barátimnak erre való intésöket gyakorta hallván, kényszörítettem én magamat ez szegíny eszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynehány istóriát megírnom, öszveszödnöm, és az kösségnek kiadnom, ki lenne az több Krónikák között végemléközet. Kinek munkájába sokat fáradtam, futostam, tudakoztam, sokat es költöttem, igazmondó jámbor vitézöktül, kik ez dolgokba jelön voltanak érteköztem. Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam."
Én azt meggondolván, és látván ez szegíny Magyarországban mely csupa veszödelmes hadak kezdenek lennie, ezöknek megírására, hogy ki lenne végemléközet, senkit nem hallhaték. Mind ezök meggondolván és uraimnak, barátimnak erre való intésöket gyakorta hallván, kényszörítettem én magamat ez szegíny eszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynehány istóriát megírnom, öszveszödnöm, és az kösségnek kiadnom, ki lenne az több Krónikák között végemléközet. Kinek munkájába sokat fáradtam, futostam, tudakoztam, sokat es költöttem, igazmondó jámbor vitézöktül, kik ez dolgokba jelön voltanak érteköztem. Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam."
Kájoni János atya, testvér, életének 44. évében. Kájoni önarcképe az Organo Missale címlapján
Főúri temetés zenészekkel 1652-ben. Rézmetszet
D. L.
