A felekezetek szerepe
A felekezetek szerepe
A társadalom tagjainak felekezeti megoszlása a nyelvhasználati rétegződés egyik további oka. A zömükben egy vallású nyelvközösségek (spanyol, lengyel, olasz: római katolikus; holland: református; norvég, svéd, finn: evangélikus) vallási vonatkozású nyelvhasználata kevésbé változatos a több vallásúakhoz, például a magyaréhoz (római katolikus, református, evangélikus, unitárius, izraelita, baptista stb.) képest. A vallási felekezetek szerinti nyelvhasználati különbségeknek a mai magyarban három fő típusa van, s mindhárom a szókincsben és a frazeológiában jelentkezik. Bizonyos fogalmak s az őket jelölő szavak is felekezeti kötöttségűek, s elsősorban felekezeten belül használják őket. Ilyen a római katolikus bencés, elsőáldozó, ministrál, úrfelmutatás, a protestáns konfirmál, konfirmandus, presbiter, a zsidó pászka, sábesz, tóra. Vannak olyan azonos vagy lényegében azonos fogalmak is, amelyeket felekezetenként eltérő szóval jelölnek, mint például (elöl a római katolikus, utána a protestáns megfelelő áll): mise : istentisztelet, miseruha : palást, Luther-kabát, plébánia : parókia, plébános : lelkész, tiszteletes vagy a köszönésformák: Dicsértessék a Jézus Krisztus!: Áldás, békesség!(református), Erős vár a mi Istenünk! (evangélikus). Végül: ugyanazt a szót használják a különböző felekezetek, de ejtés- és írásbeli különbséggel (a sorrend a fönti): keresztény : keresztyén, Izaiás : Ézsaiás, Szamária : Samária, vízözön : özönvíz. Főként korábban a névadásban is voltak különbségek. A római katolikusok martirológiumi neveket (az egyház szentjeinek és vértanúinak a neveit) adták és adják nagyrészt ma is. Ószövetségi neveket korábban jobbára csak az izraeliták használtak, divatba a protestánsok hozták őket. Tipikus katolikus név nálunk az Aladár, Ignác, Orbán, Viktor; Anna, Margit, Mária, református a Bálint, Gábor, Sámuel; Éva, Lídia, Zsófia, Zsuzsanna, izraelita az Ábrahám, Izidor, Náthán, Salamon, Salome, Szerafina.
