A nyelvi tiszteletadás
A nyelvi tiszteletadás
A nyelvi tiszteletadási formák használatát mindenkor az adott társadalomban érvényes viselkedési normák szabják meg. A korrekt nyelvi tiszteletadás képessége nemcsak a nyelvileg helyes formák, szerkezetek használatának a képességét foglalja magában, hanem a kommunikatív kompetenciát is, tehát a nyelvi formák alkalomhoz illő, helyénvaló használatának a képességét is. Nem elég azt tudnom, hogy a magyarban lehet azt mondani: Jó napot kívánok, Kezét csókolom, Heló, Isten megáldja, azt is tudnom kell, hogy ezek a nyelvileg korrekt köszönésformák mikor s kinek címezve használhatók. Egy 1988-as fölmérés szerint Magyarországon a leggyakoribb köszönések sorrendje ez volt: 1. jó napot kívánok, 2. szia, 3. szevasz, 4. kezét csókolom, 5. heló, 6. adjon Isten, 7. erőt, egészséget, 8. tiszteletem, 9. csaó, 10. szióka. A változás a mondjuk 20 évvel korábbi változását elősegítette a rendszerváltás is: az elvtárs és az elvtársnő helyett ma már az úr és az asszony(om) az általános a közéletben is (néhány baloldali politikai szervezetet nem tekintve). Módosulóban van a magázás és a tegezés aránya is. A korábbi, a mozgalmi életben erőltetett tegeződés a közélet bizonyos fórumain visszaszorulóban van. Ugyanakkor terjed a tegezés a családban, a rokonságban. Míg főként falvainkban nem is olyan régen még a gyerekek magázták szüleiket és nagyszüleiket, ma már egyre általánosabban tegezik őket. Ennek következtében kialakult az a sajátos átmeneti állapot, hogy az unokák tegezik már szüleiket és nagyszüleiket is, a szülők viszont magázzák szüleiket.
A nyelvi tiszteletadás a viselkedéskultúra igen fontos része. Az utóbbi zavarai megmutatkoznak az előbbinek a zavaraiban. Szociológusok megállapítása szerint a legújabb kori magyar társadalom a mindennapi viselkedéskultúra terén a fejletlen országok közé tartozik. Ha a nyelvi tiszteletadás elmaradására (nem köszönünk, nem használunk megszólítóformákat vagy nem illendőket használunk, tegezünk ok nélkül), vagy a durva, nyers nyelvi érintkezésnek a terjedésére gondolunk (ilyen az autós : gyalogos viszonylatban használt „tegezés”, amely a „lemarházás”-sal egyenlő: mit állsz itt, te hülye állat!), akár igazolva is láthatjuk az említett diagnózist.
A katonai nyelv argó szótára
Egy nyelvjárási, szociolingvisztikai könyv
