Közlésformák és műnemek
Közlésformák és műnemek
Az európai kultúrában több ezer éves hagyománya van a lírai, az epikai és a drámai közlésformák megkülönböztetésének. Viszonylag új felismerés, hogy a gondolati (intellektuális, azaz fogalmi, bölcseleti, elmélkedő vagy értekező jellegű) közlésformának is önálló szerepe és jelentősége van a szépirodalomban.
A közlésformák bizonyos elemeinek megszokottá, hagyományossá vált alkalmazásával az irodalomtörténet egyes korszakaiban jellegzetes műfajok jöttek létre. Az egyazon műfajhoz tartozó művek között a megnyilatkozás célját és módját tekintve kölcsönös megfelelés, belső rokonság mutatkozik.
A közlésforma szempontjából egymással szintén bizonyos rokonságot mutató műfajok további, nagyobb csoportokba sorolhatók. A jellegzetesen közös vonásokat érvényesítő műfajok és műfajcsoportok összessége a műnem. Ilyen értelemben, a közlésforma meghatározó jellege alapján szoktuk megkülönböztetni egymástól a lírai, az epikai, a drámai és a gondolati vagy intellektuális műnemet.
A szépirodalmi közlésformák megfelelőivel gyakran találkozhatunk más művészeti ágakban. Az alkotók néha közvetlenül szépirodalmi szövegekből merítenek ihletet. Ezt figyelhetjük meg Kovács Margit kerámikusművész néhány művét szemlélve
