Műfajteremtő tényezők
Műfajteremtő tényezők
A szépirodalmi műfajok létéről, csoportosításuk lehetőségeiről Arisztotelész Poétikája (kb. Kr. e. 330) óta vitatkoznak a szakmabeliek. Az elméleti problémát az a tény okozza, hogy a szépirodalmi művek csoportokba sorolásához nincs mindenre és mindenkor érvényes közös szempont, egységes rendezőelv.
A szépirodalom európai története során mindig is különféle közlésformák érvényesültek. Ezek kezdetben, különösen az írásbeliség megjelenése előtt még keveredtek, kölcsönösen egymásba fonódtak, később azonban fokozatosan elkülönültek egymástól, és egy-egy időszakban az irodalmi művek jellegzetes, hagyományossá váló típusait alakították ki: műfajokat hoztak létre. Ahhoz, hogy egy szépirodalmi műfaj megkülönböztethető, megnevezhető legyen, önálló arcot öltsön, több műfajteremtő tényező bonyolult egybejátszása volt szükséges. Ezek a tényezők az irodalomnak mint közlésfolyamatnak a részét képezik.
A közlésfolyamatot – leegyszerűsítve – így képzelhetjük el: valaki (a szerző) valamit (a műben testet öltő emberi lényeget, kifejezendő tartalmat) valakiknek (a befogadó közegnek, csoportnak, közösségnek) eljuttat, mégpedig valahogyan megformált (adott nyelvű, stílusú, hangulatú, terjedelmű, szerkezetű, ritmusú stb.) szöveggel. A szöveggé formálás meghatározott történelmi, művelődési- és irodalomtörténeti korszakban, azaz „valamikor” történt, az elődöktől átvett hagyományok felhasználásával és továbbfejlesztésével. Az alkotási folyamat eredménye maga a „közlemény”: az irodalmi mű.
Ebben az összefüggésben említhetünk meg néhány olyan tényezőt, amelyeknek hatása feltehetően hozzájárult a szépirodalmi műfajok, műfajcsoportok, műnemek létrejöttéhez. Ilyen tényezők például:
1. a szerző (vagy szerzők) személyisége, lelki alkata, szemléletmódja (felkészültsége, valóságlátása, képzelete); szándéka, közölnivalója (gondolati, érzelmi, akarati síkon egyaránt);
2. a mű (a „közlemény”) tartalma (tárgya, témája, érzelmi töltése, eszmevilága), szövegformája (verses vagy prózai), megvalósulásának jellege (szóbeli, énekelt, írott), terjedelme, külső formája (szó- és mondatfűzése, stílusa, ritmusa, szerkezete stb.);
3. a befogadó közeg (a korabeli hallgató- vagy olvasóközönség) történelmi, nemzeti és társadalmi viszonyai; kulturális, irodalmi szokásai, hagyományai; lelki és szellemi légköre, igényszintje, szükségletei, elvárásai.
Lényegében ugyanezek a műfajteremtő tényezők határozzák meg alkalmanként, az alkotási folyamat egy-egy meghatározott pontján a megírandó új művek műfaji hovatartozását, a műfaji jelleg megválasztását is.
A költészet
A közlésformák és a szövegformák mellett a szépirodalomban hagyományosan meg szoktunk még különböztetni egy ősi, jellegzetes művészi kifejezésmódot, a költészetet.
A költészet (poézis) legrégibb, eredeti megvalósulásában a közlésformák még együtt, egyidejűleg érvényesültek. A mű szövegét mondták vagy énekelték, mozdulatokkal megjelenítették, esetenként zenével, tánccal is kísérték.
A költői kifejezésmód lényege a művészi többletjelentés gazdagsága, sűrítettsége. A költői mű szavai, mondatai nemcsak azt jelentik, amit önmagukban, köznyelvi értelemben jelentenének. A költői szándék, a megszokott szövegformálástól eltérő válogatás és szerkesztés felhasználja őket további képek, hangulatok, gondolati összefüggések, érzelmi és zenei hatások, sokrétű, finoman árnyalt költői üzenetek közvetítésére.
A közlésformák és a szövegformák mellett a szépirodalomban hagyományosan meg szoktunk még különböztetni egy ősi, jellegzetes művészi kifejezésmódot, a költészetet.
A költészet (poézis) legrégibb, eredeti megvalósulásában a közlésformák még együtt, egyidejűleg érvényesültek. A mű szövegét mondták vagy énekelték, mozdulatokkal megjelenítették, esetenként zenével, tánccal is kísérték.
A költői kifejezésmód lényege a művészi többletjelentés gazdagsága, sűrítettsége. A költői mű szavai, mondatai nemcsak azt jelentik, amit önmagukban, köznyelvi értelemben jelentenének. A költői szándék, a megszokott szövegformálástól eltérő válogatás és szerkesztés felhasználja őket további képek, hangulatok, gondolati összefüggések, érzelmi és zenei hatások, sokrétű, finoman árnyalt költői üzenetek közvetítésére.
