Népballada
Népballada
A legszebbnek, magas eszmeiségűnek tartott műfajunk. Előzménye lehetett valamikor a hősének, a 16. századtól pedig irodalmi műfajok (történeti ének, széphistória) is. Eredetével sokszor foglalkoztak. Ma úgy látjuk, régibb rétege jó európai szövegpárhuzamokkal rendelkezik. Újabb rétege inkább helyi, itt a nemzetközi egyezések főként csak tipológiai jellegűek.
Mindkét réteg strófikus, egyre inkább rímes versekből áll. Szinte nincs önálló ballada-dallamuk. A régibb réteg a 17. századtól terjed el, erkölcsi konfliktusokat mutat be (gyakran ál-történeti nevű helyeken és szereplőkkel). Mintegy 150 típusának zöméhez tudunk nemzetközi párhuzamot. A legnevezetesebbek: Kőmíves Kelemen, Molnár Anna, Fehér László, Barcsai, Kádár Kata. Legendaballada a Júlia szép leány. Nehéz elválasztani ezektől néhány történeti balladát (köztük a legismertebb a Szilágyi és Hajmási). Akárcsak másutt, nálunk is igen ritka a vidám ballada. Van még néhány, nehezen érthető szövegünk is.
Az újabb réteg főleg gyilkosságokról szól. Gyermekgyilkos anyák (Szabó Vilma), szerencsétlenségek (A cséplőgépbe esett leány, Szőcs Marcsa, Halálra táncoltatott leány), betyárballadák (Pápainé, Rózsa Sándor, Sobri Jóska), később akár kórházi történetek tartoznak ide. Népszerűségük az első világháborúig töretlen, és ehhez a verses ponyvák is hozzájárultak. A románcszerű, giccses szerelmi történetek is elterjedtek (Szendre báró leánya). Voltaképpen több ezer ilyen balladát gyűjtöttek fel. Nálunk ritkább, hogy vásári képmutogatók vagy énekesek népszerűsítették volna ezeket, mint mondjuk a Brecht-felhasználta német hagyományban.
Íróink így is sokszor fordultak mindkét réteg balladakincséhez. Már Petőfi betyárköltészetében megtaláljuk ennek nyomát. Arany János tudatosan utánozza, kísérletezik fejlesztésével. Ady, József Attila, Sinka István, Nagy László mesterien érzik meg műfaji lehetőségeit.
Az egész magyar nyelvterületen ismert, nemcsak a hegyes és romantikus Erdélyben. Szépek a felvidéki, egyszerűbbek az alföldi, archaikusak a csángó változatok. Meg kell említenünk, hogy a környező népek (főleg a románok, balkániak) balladakincse tucatnyi kiváló fordításkötetben magyarul is olvasható.
A betyárköltészet illusztrációja. A betyár előtt az életéért esdeklő pandúr. Spanyolviasszal díszített tükörtartó fedele. Készítette 1840-ben Kirány Zsiga (1811–1878 után?), aki betyárok pártolásáért többször is börtönbe került
A címlap illusztrációja Fodor Gergely biharnagybajomi nótáriusának az 1830-as években készített feljegyzési könyvéből való, és Csuba Ferencet, az 1801-ben már körözött „táltost” ábrázolja, a „csökmői sárkánnyal”
