Fontos szerzők, művek és szóbeli viták
Fontos szerzők, művek és szóbeli viták
Ozorai Imre 1535-ben kátészerű formában kinyomtatott A Krisztusról és az ő egyházáról, ismét az Antikrisztusról és az ő egyházáról című traktusában még nem a pápa vagy a török az antikrisztus, mint a későbbiekben, hanem az emberben létező rosszra való hajlam, amelyet az ördög táplál. A munka középpontjában ugyanúgy a visszaélések bírálata és a Krisztushoz vezető helyes út megtalálása áll, mint a korszak másik két kiemelkedő, ferences szerzetesből reformátorrá vált írójának alkotásaiban. Szkhárosi Horváth Andrásnak az 1540-es években írt tíz ismert hitvitázó verse, például a Kétféle hitről, szuggesztív költői formában foglalják magukban az első korszak fő kérdéseit. Sztárai Mihály drámája Az igaz papságnak tüköre (1557 körül) a protestantizmus egyetemes papságról szóló tanítását népszerűsíti. A bűneinkért való bűnhődés gondolatkörét Farkas András históriás éneke, a Miképpen az Úr Isten Izraelnek népét Egyiptomból és hasonlóképpen a magyarokat Szkítiából kihozta (1538) foglalja össze legteljesebben.
Az 1560-as években Gyulafehérvárott több alkalommal is folyt szóbeli hitvita. A tiszántúli reformátusokat Melius Juhász Péter, az erdélyi antitrinitáriusokat Dávid Ferenc és Giorgio Blandrata vezették. Az unitáriusoknak sikerült megnyerniük a vitákon jelenlévő János Zsigmond fejedelmet. Ennek következtében válhatott Erdélyben elfogadott felekezetté az unitárius egyház. E folyamattal egyidőben láttak napvilágot Kolozsvárott és Gyulafehérvárott a legfontosabb antitrinitárius művek, köztük Dávid Ferenc írásai pl.: Rövid magyarázat, miképpen az Antikrisztus az igaz Istenről való tudományt meghomályosította (1567); Az egy őmagától való felséges Istenről és az ő igaz fiáról vett vallástétel (1571).
1591-ben Nádasdy Ferenc jelenlétében folyt le gradeczi Horváth Gergely, Severinus Sculteti és Beythe István részvételével az evangélikusok és reformátusok közti vitás kérdésekről az ún. csepregi kollokvium. A vita Beythe távozásával végződött. Következményeképpen Nyugat-Magyarországon megszilárdult az evangélikus egyház, s a volt Nádasdy-birtokokon ma is jelentős az evangélikus gyülekezetek száma.
A katolikus egyház újjáéledését a nagyszombati írói kör két tagjának, Telegdi Miklós esztergomi kanonoknak és Monoszlóy András veszprémi püspöknek írásai jelzik. Telegdi Miklós Bornemissza Péter mára már elveszett művére válaszolva jelentette meg Feleletét (1580) arról, hogy a pápa nem antikrisztus. Monoszlóy két idevágó magyar nyelvű munkája Az üdvösségre intő képeknek tiszteletiről és A szenteknek hozzánk való segítségekről (1589) szól.
A 17. század elején Pázmány Péter fellépése fordulatot hozott. A rekatolizáció folyamatában Pázmány a meggyőzésre, az írásbeli küzdelemre és főként a főurak megnyerésére helyezte a hangsúlyt. Kezdetben kisebb terjedelmű, a kontroverz teológia teljes eszköztárát felvonultató, nyelvi stiláris leleményekben és érvekben egyaránt gazdag traktátusokban támadta meg a legkiemelkedőbb protestáns prédikátorokat: Felelet Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairól írt könyvére (1603); Egy keresztyén prédikátortól a kassai nevezetes tanítóhoz, Alvinczi Péter uramhoz íratott öt szép levél (1609). Majd nagyhatású műben foglalta össze magyarul a teljes katolikus tanítást: Isteni igazságra vezérlő Kalauz (1613). A protestánsoktól Alvinczi Pétertől, Nagy Benedektől, Milotai Nyilas Istvántól és másoktól számos feleletet kapott. A Kalauzra adott válaszként pedig Szenci Molnár Albert fordította magyarra Kálvin Institutioját: A keresztyéni igaz hitre való tanítás (1624).
Az 1650-es 60-as években a kassai, és II. Rákóczi György rekatolizált özvegye, Báthori Zsófia által Sárospatakon letelepített jezsuiták, elsősorban Sámbár Mátyás és Kis Imre több mint tíz éven át folytattak szóbeli és írásbeli küzdelmet az ottani prédikátorokkal. A vitatott kérdésekről, a viták hangneméről és módszereiről a példaként említett művek címei tájékoztatnak. Sámbár: Három üdvösséges kérdés. (1) A lutheránusok és kálvinisták igaz hitben vannak-é. (2) Csak az egy pápista hit-é igaz. (3) A pápisták ellenkeznek-é a Szentírással vagy inkább a lutherek és kálvinisták (1661); A három üdvösséges kérdésre a luther és kálvinista tanítók mit felelnek... Matkó hazugságinak megtorkolása és Pósaházi mocskainak megtapodása (1667); Pósaházi János: Egy Pozsonyból repült huhogó bagolynak megmellyesztése (1666); Igazság istápja, avagy oly katekizmusi tanítás, melyben a keresztyén reformata vallás... az ellene tusakodó fortélyos patvarkodások ellen (jelesben, melyet a nagy Kalauz könyv előállatott) oltalmaztatik (1669); Czeglédi István: Egy veres tromfosdit játszó sandal barátomnak játék elvesztéséért való megpiricskeltetése (1666), stb.
